Az emberek ősidők óta tudják, hogy a lélek az egyetlen belső kapu a szellemi világba. De mostanra ez a tudás elveszett, mert a fogyasztói társadalom világában élünk.
A sumérok idejében városok jelentek meg, kialakult a hatalom, gyárak épültek, és szükség volt arra, hogy valaki ezekben a gyárakban dolgozzon,
és odaadja életerejét, amire az embernek a lelki üdvösséghez van szüksége.
Ezért a vallások elfedték ezt az igazságot, és az igazság helyett csak az igazság szemcséit hagyták hátra, jelentősen megnehezítve a spirituális
utat, amit valójában nagyon egyszerű megérteni.
Ezért jöttek a próféták időnként a világunkba, és frissítették ezt a tudást, hogy az ember
Az őstudás szerint a lélek a fogantatástól számított 40-48. napon lép be az emberi testbe.
A lélek a testbe belépve személyiséget hoz létre, vagyis
azt, hogy kik is vagyunk valójában, valamint az ember energiaszerkezetét. Ugyanakkor a személyiség üres lapként jön létre, és ennek az új
személyiségnek a választásától függ a halál utáni sorsa.
Az ókorban az emberek birtokolták ezt a tudást, és tisztában voltak vele, hogy az ember energiaszerkezete egy csonka piramis a különálló
tetejével, amelyben a személyiség található. Ezt számos piramis rögzíti, amelyeket csonkolva építettek.
A piramis tetején azon a helyen, ahol a személyiség található, gondolatok születnek. Az ember választása szerint felruházhatja figyelmével ezeket
a gondolatokat, a lelki és az anyagi elvek között választva. A személyiség és a lélek között van egy szepton tudatmező.
Meg kell jegyezni, hogy a tudat nem ad teljes képet a világról, amelyben élünk. A tudósok szerint érzékelésünk egy bizonyos
frekvenciatartományból áll. Szemünk például a való világnak csak 3-5%-át érzékeli, a hallóreceptorok pedig még kevesebbet. Ezért mondták a
maják, hogy a világunk egy illúzió.
Mi, mint egyének a 6. dimenzióban vagyunk, és csak azt látjuk, amit a tudatunk mutat nekünk. Az egyetlen módja annak, hogy bármit megtudjunk, az a lélek által lehetséges.
Amikor az ember spirituális látásmódja feltárul, akkor az ember mindent lát és megért. Ezért a lélek az egyetlen helyes fejlődési lehetőségünk.
Mivel egyben a szellemi világ kapuja is, az isteni erők forrása, amelyet az ember felhalmozhat.
A vallásokban kegyelemnek, a Szentlélek
ajándékainak, Isten szeretetének nevezik. És csak ezen a szereteten keresztül juthatunk Istenhez, és minden prófétánk erről beszélt.
A legelső parancsolat, amellyel a kereszténységben és az iszlámban találkozunk az, hogy szeressük Istent.
Az embernek meg kell tanulnia szeretni, és szeretetét elküldeni magában a lelkébe. Ha ezt a szeretetet adja, sokkal többet kap.
Ezért mondták a lelki emberek, hogy az Úrszázszorosan fizet, mert a szeretetről volt szó, és a szeretet az az erő, ami az embernek adatik az üdvösséghez. Ez az egész folyamat egy
ezüstszálon keresztül történik.
Az ezüstszál egy vékony energiacsatorna, amelyen keresztül a szellemi világból a lelken keresztül folyamatosan áramlik az energia egy olyan
személyhez, akinek Isten akarata szerint szabad választása van ennek az erőnek az elosztásában.
Ez az erő ugyanakkor ezen anyagi világ létezésének forrása, beleértve az emberi tudatot is, amely mindent megtesz azért, hogy az ember ezt az
energiát belehelyezze az állandóan ráerőltetett képekbe, gondolatokba.
De ha a személyiség úgy dönt, hogy ezt az energiát visszafekteti a lélekbe,
akkor energiacsere indul meg a lélek és a személyiség között, ami az ezüstszál tágulásához és megvastagodásához vezet.
Fizikai szinten az ember jóllakottnak, szabadnak, boldognak és örömtelinek érzi magát. És amikor az ember ennek a szeretetnek a kedvéért
visszautasítja az anyagi világ minden kísértését, és csak azért él, az ember megmenekül, és örökké élő angyallá válik.
Ugyanakkor az emberek között is van, mert van teste, de ennek a testnek a halála számára csak a végső átmenet Isten világába.