Avagy meg kell tanulni elengedni… De hogyan kezdjünk neki?
Sem a tudatunk, sem az életünk, sem a pénzünk…
Az ember nem más, mint egy precíziós műszer, egy nagyo összetett valami, aminek egyes elmei bármikor megsérülhetnke, vagy leállhatnak.
Tulajdonképpen az emberi egészség is így működik, és a lélek egészsége is így magyarázható.
Ép testben ép lélek – nem véletlenül szól így a mondás.
Az az egyensúlyi rendszer, a biztosnak hitt kis világunk bármikor felborulhat, és minden a feje tetejére áll.
A rendszerünk, az univerzumunk a változás univerzuma, semmi sem a miénk. A gyerekünk sem, az apánk, avgy az anyánk sem a miénk, nincs semmi sem a mi tulajdonunk.
Még annak ellenreé sem, hogy ezt görcsösen szeretnénk, ehhez ragaszkodunk.
Ezért van az, hogy sokan nem tudnak elengedni bizonyos dolgokat, képtelen megbocsátani, vagy sokkal inkább lemondani bizonyos dolgokról, ha a változás azt követeli meg.
Ezt nagyon nehéz feldolgozni, ezért létezik a ragaszkodás, ami belülről őrlő fájdalmat okozhat.
Ha elengedjük ezt, akkor egy magsabb szintre fogunk tudni jutni, és közelebb kerülhetünk az univerzum természetének megértéséhez.
Így többé és jobbá válhatunk.
Ezért ezt soha ne feledd: semmihez soha ne ragaszkodjunk túlságosan.
A világ állandóan változik.
A ragaszkodás kapcsán a negatív előjelű dolgok párban vannak a pozitív előjelű dolgokkal.
Vagyis a jót nem tudjuk értelmezni a rossz nélkül, és fordítva.
A betegséget az egészségünk nélkül nem tudjuk értelmezni.
A cukorbetegség vagy a szívbetegség például egy örömérzetek a párka.
Azért leszünk kövérek, cukorbetegek, mert előzőleg sokáig ragaszkodtunk a számunkra örömet okozó dolgokhoz, például a töménytelen ételekhez, az édességekhez.