A Szófia-mítosz a Földön megtalálható mitológiák és mítoszok közül talán a legtitkoltabb, legelnyomottabb történetnek számít. Az egyik legtisztább kontextusba helyezése az ún. „arkhón-sztorinak” és a világunk nem földi eredetére…?
John Lash egy autodidakta kutató, aki kísérleti miszticizmussal és mitológiák kutatásával foglalkozik. Munkáiban főleg a gnosztikus tanítások újraértelmezését adja és eredeti meglátásokat fogalmaz meg a Szófia-mítosszal, a pogány misztériumokkal és Gaia/Szófia szent történetével kapcsolatban.
Emellett igyekszik a Föld bolygó és az emberi faj galaktikus eredetét, történetét elmesélni és bemutatni. Az alábbi fordítást egy vele készült rádióinterjú alapján állítottuk össze. Azért esett a választásunk éppen erre az előadásra, mert ebben kiváló összefoglalását adta annak, hogyan látja ő a gnosztikus tanítások alapját képező Szófia-mítoszt, és nemcsak vallási-teológiai értelmezésben mutatja be azt, hanem egyszerre vetíti le a mítosz alapját képező történések következményeit a mindennapi életünkre illetve tágabb, kozmikus viszonylatokra is.
A Szófia-mítosz a Földön megtalálható mitológiák és mítoszok közül talán a legtitkoltabb, legelnyomottabb történetnek számít. Az egyik legtisztább kontextusba helyezése az ún. „arkhón-sztorinak”. Ha körülnézünk jelenlegi világunkban, akkor a kollektív őrület, a média megtévesztései, a false flag akciók és a politikusok hazugságai közepette vajon hányan értik meg azt az egyszerű tényt, hogy amit ennyire elnyomnak és elrejtenek, amiről nem beszélhetsz és nem tudhatsz, annak valószínűleg valamilyen jelentős és fontos szerepe lehet az emberiség túlélése szempontjából. Ezért mindenképpen érdemes tanulmányoznunk a gnosztikusok tanításait, a Szófia-mítoszt, vagy a kereszténység előtti pogány misztériumokat.
Szófia mítosza az emberi történelem egyik legelnyomottabb története és igazából nagyon szerencsések vagyunk, hogy egyáltalán össze tudjuk még rakni azt a tudást (a misztériumiskolák tudását), ami ebben a történetben megtalálható. 1945-ben Egyiptomban Nag Hammadi mellett ősrégi tekercseket találtak, amik nagyon rossz állapotban voltak. Maguk a dokumentumok töredékesek és nagyon csekély terjedelműek, de ha tudományos igénnyel tanulmányozod őket és megpróbálod összekötni a szálakat, akkor ki fog derülni a számodra, hogy a gnosztikusok által feljegyzett írások talán az egyetlen átfogó leírásai az emberiség és a Föld bolygó eredetének.
A gnosztikus írások számos kérdésre választ adnak. Szó van benne az emberiség, a Föld bolygó valamint a világunkba történő földönkívüli behatolás eredetéről is. Megtalálható a három ábrahámi (ábrahámita) vallás közös gyökereire történő utalások is. Nem azt mondom, hogy a gnosztikus tanítások az elérhető legjobb és legteljesebb tanítások, de ennek a három vallásnak (judaizmus, kereszténység, iszlám) a kapcsolódása, közös gyökere szinte csak a gnoszticizmusban kerül tárgyalásra ilyen megközelítésben. Emellett a leírásokban fontos szerep jut az arkhónoknak és általánosságban magáról az ÉLET-ről szólnak.
Ezek a tanítások nem könnyen emészthetőek és talán a legtöbb ember számára nem is lesz könnyű elfogadni őket (leginkább azoknak nem, akik először találkoznak vele). Tehát mielőtt igazán belekezdenénk a magyarázatokba, egy jó tanáccsal fordulnék az olvasókhoz. A Szófia-mítosz megmagyarázza az élet eredetét és célját itt a Földön és amiről most szó lesz, azok nem puszta információk, amiket passzívan befogadhatsz, ugyanis nagyon erőteljes természete van ezeknek az információknak. Úgy hat rád és a tudatodra, mint egy pszichoaktív növény és ily módon neked is interakcióba kell kerülnöd az információ lényegével.
Már maga a mítosz és a hozzá kapcsolódó elmélet is szinte egy külön élőlényként viselkedik és hatással van rád. Miközben olvasod, rájöhetsz, hogy nem lehetsz csak pusztán passzív befogadója. Te is aktív résztvevője leszel a mítosznak, a gnosztikus tudásnak, aktívan részt veszel a folyamatban és eközben az életszemléleted is fejlődésen megy keresztül.
Nos, akkor vágjunk is bele. A Szófia-mítosznak 4 fő összetevője van. Nagyon könnyű ebbe belemerülni, ugyanis az emberi elme legbelső természetéhez tartozik, hogy kutasson és válaszokat keressen. Nagyon sokan elveszítették az erre való késztetést, a megismerés utáni vágyat, és őket nem érintik meg igazán az ilyen dolgok. De akiben még él az intelligencia, az érzi ennek a szükségét és sóvárog a tudás után, késztetést érezhet arra, hogy feltegyen bizonyos kérdéseket.
De mik is ezek a kérdések valójában?
- Honnan ered az emberi élet?
- Hogyan jött létre maga a Föld bolygó?
- Léteznek-e idegen, földönkívüli entitások? Olyan lények, akik hasonlóak az emberekhez, és ehhez kapcsolódva, léteznek-e olyan lények, akik támadják és zsákmányként tekintenek a földi emberiségre? És persze ők honnan erednek? (Na, ez egy igazi kardinális és nagy volumenű kérdés)
- Mi történhetett az emberi elmével, ami miatt a földi emberiség olyan nehéz helyzetbe került, mint amilyenbe most van? A társadalmunkban, kollektív emberi létünkben valami nagyon elromlott és a folyamatok igen rossz irányt vettek. Másképpen fogalmazva, hogyan került az emberiség erre az önpusztító ösvényre?
Ezek mind valódi és fontos kérdések és a Szófia-mítosz válaszokkal szolgál ezekre a kérdésekre – méghozzá világos és egyértelmű válaszokat próbál adni. Minden keresőnek, akik nem elégedettek a vallások nyújtotta magyarázatokkal, érdemes alaposabb vizsgálat alá venni a Szófia-mítoszt és a gnosztikus tanításokat.
A SZÓFIA-MÍTOSZ
A mítosz egyetlen központi szereplő köré épül, hiszen valójában ez a történet egy ISTENNŐRŐL szól. Tehát nem egy férfi istenség a főszereplője, hanem egy kozmikus, galaktikus szintű, isteni jellegű női lény, akinek a neve Szófia. A neve azt jelenti: bölcsesség. Az egész mítosz tulajdonképpen az ő életrajza.
Szófia történetét több száz év alapos kutatásai és vizsgálatai alapján sámánok rakták össze. A gnosztikusok ugyanis valójában ősi sámánok voltak, látnokok, akik megfelelő képességekkel rendelkeztek ahhoz, hogy ilyen jellegű misztériumokat megvizsgáljanak és a jelentésük mélyére hatoljanak. Ennél fogva ezek a leírások, megállapítások mondhatni megbízható forrásból származnak. A gnosztikusok ugyanis rájöttek arra, hogy ha meg akarjuk érteni, hogy mi történik valójában a bolygónkon, akkor vissza kell mennünk egészen az emberi faj, az emberi génállomány kezdetéig.
Vagyis meg kell vizsgáljuk az ún. antroposzt, ami a gnosztikus értelmezés szerint az első embert jelenti (antroposz görög szó, azt jelenti „ember”) Tehát megvizsgálták, hogy honnan ered az emberiség. Azt a választ találták erre, hogy az emberiség annak a galaxisnak a magjából származik, amelyben jelenleg mi is élünk.
És itt akkor rögtön álljunk is meg, ugyanis nagyon fontos megértenünk azt, hogy ez a teremtés a mi galaxisunkban történt, ehhez a galaxishoz kötődik és történetünk helyszíne is ez a galaxis (a Tejút-rendszer). A magam részéről nagyon rokonszenvesnek és vonzónak találom azt, hogy a mítosz pontosan megnevezi, hogy minderre hol került sor. Nem egy nagy távoli univerzumban, nem egy időn és téren kívüli fantáziavilágban, ahol minden csodálatosan működik, hanem itt, a MI JELENLEGI GALAXISUNKBAN.
Na most, minden olvasóban közös vonás, hogy jelenleg egy bolygón lakik. Ez a bolygó pedig egy naprendszerhez (egy központi csillaghoz) tartozik más bolygókkal együtt és ez a planetáris rendszer be van ágyazva a galaxis egyik karjába. A mi planetáris rendszerünk, a Naprendszer, a galaxisunk harmadik karjában található. A galaxisunk egy lencsealakú spirálgalaxis, aminek egy magja/központja és 4 db körbe forgó karja van. Talán egy szélkerékhez lehetne legjobban hasonlítani. Ez a galaxis a helyszíne a Szófia-mítosznak.
A leírások nem adnak választ arra, hogy maguk a galaxisok hogyan jöttek létre (hiszen több milliárd galaxis létezik), a történet pusztán a mi galaxisunkat érinti és visszamegy annak központjáig. Itt kezdődik ugyanis a Szófia-mítosz, és így technikai értelemben ez egy asztronómiai mítosznak tekinthető.
A gnosztikus látnokok elméjük segítségével megvizsgálták az univerzumot és ehhez az intelligenciájukat használták. Kiterjesztették az elméjüket nemcsak a természeti világba, hanem ki, egészen a kozmoszig terjedően. Így képesek voltak „látni” a csillagokat és bolygókat is. A galaxisunk központja a tudósok szerint 26 000 fényévre van tőlünk és ebben a központban hatalmas mennyiségű fény van. A gnosztikusok meglátásai teljes mértékben szinkronban vannak a modern csillagászat és asztrofizika galaxisra vonatkozó megállapításaival.
Van azonban egy nagyon lényeges különbség is. A gnosztikusok szerint ugyanis az egész galaxisunk ÉLŐ. Mindenhol a galaxisban található élet, de két különböző módon – a központban (a plérómá-ban) található élet különbözik a 4 forgó spirálkaron található élettől. A galaxis központját ugyanis élő, öntudattal rendelkező isten lények (istenek és istennők) lakják, akik, csakúgy, mint más élőlények, képesek az akaratra, cselekvésre, észlelésre, látásra, érzésre és érzékelésre. A központban nincsenek csillagok vagy bolygók, csak nyers és formátlan csillagfény. Azokat a lényeket, akik ott élnek, a gnosztikusok AIÓN-nak hívják. Az aión-ok tulajdonképpen isteneknek tekinthetők, vannak közöttük hímneműek és nőneműek is.
Az aión-ok valójában hatalmas és erőteljes energiaáramlatok, és a nemi polaritásuk is talán jobban érthető, ha egyszerűen pozitív és negatív töltésű energiamezőkként képzeljük el őket.
A gnosztikusok gyakran használnak ilyen metaforákat, mert az emberek megértése rendkívül korlátozott és ilyen metaforák alkalmazásával könnyebben érthetővé válik számukra a dolgok lényege. A gnosztikusok szerint ezek az aión-ok nem szárnyakkal rendelkező angyalok, vagy bármilyen antropomorf alakban létező entitások, hanem ÉRZÉSEK, GONDOLATOK ÉS AKARATOK. Ha mégis szeretnénk őket vizuálisan elképzelni, akkor hatalmas kígyószerű energiahullámokként jelennének meg. Talán ez a legközelebbi, legpontosabb analógia, amivel le lehet írni őket. Égi sárkányok ők, fénykígyók, akik cirkulálnak, úsznak, köröznek és táncolnak a galaxis középpontjában.
A mitológia szerint tehát itt kezdődik az emberiség története is, hiszen a mítoszban nagyon részletesen és világosan kifejtésre kerül, hogy az aión-ok millió és millió évekig élnek, élethosszuk addig tart, amíg a galaxisé. Az aión-ok idejük nagy részét arra fordítják, hogy kísérletezgetnek.
Úgy gondolhatunk rájuk, mint tudósokra, vagy sokkal inkább, mint művészekre (igazából a kettő kombinációja), akik szeretnek előadni, kísérleteket létrehozni és… ÉLETFORMÁKAT TERVEZNI. Genetikai mintákat alkotnak meg, másképpen fogalmazva genetikai plazmát terveznek és hoznak létre. Ha megkérdezel egy gnosztikust, hogy honnan ered az emberi élet, vagy az emberi faj genetikája, akkor azt fogja válaszolni, hogy kísérleti célzattal az aión-ok által lett megtervezve a galaxis középpontjában.
Nem csak a mi életformánkat (bennünket persze ez érdekel elsősorban), hanem minden más, a galaxisunkban előforduló életformát is ők alkottak meg. Ha nem értjük a saját eredetünket, tervezésünket, akkor mégis hogyan érthetnénk meg más életformák létezését és eredetét? Az emberi gének, a DNS (aminek mi és minden más emberi lény is kifejeződése) valójában egyetlen konzisztens plazma, vagy más szavakkal kifejezve, nukleáris savak egyetlen konzisztens plazmája.
A gnosztikusok szerint a földi emberiség génállományát két aión tervezte meg. Egy férfi – Thelete, és egy nő – Szófia. A gnosztikusok ugyancsak azért adták nekik ezt a két nevet, mert tudták, hogy nagyon limitált megértésre vagyunk képesek, és az emberi elme úgy működik, hogy szükségünk van nevekre, hogy képesek legyünk megérteni a dolgokat.
A következő kérdés ami felmerülhet ezzel kapcsolatban, hogy ha az emberi génplazmát ezek az isteni lények tervezték a galaxis központjában, akkor hogyan telepítették ki, hogyan terjesztették szét és hogyan vette kezdetét maga a kísérlet.
A gnosztikusok szerint (és ezzel a tudomány is egyetért) a központban nincs emberi, vagy állati élet, illetve bolygók és napok sem létezhetnek ott, mivel a galaxis magjában hatalmas mennyiségű csillagfény található, amely az állandó kitörés állapotában van és semmiféle életstruktúra létrejöttét nem teszi lehetővé.
Tehát a mi általunk ismert életnek egy másik környezetben kellett megjelennie, ahol aztán elterjedhetett. Nos, erre a célra szolgálnak a galaxisunk spirálkarjai, amik keményebb, nehezebb típusú anyagokból épülnek fel, mint a galaxis magja, ami viszont tiszta formájú fény és csillagplazma. A galaxis külső részei keményebb, nehezebb anyagokból állnak, elemi részecskékből, amik a mi általunk ismert ANYAGOT alkotják és az anyagi világot formálják. Anyagi bolygókat nem lehet létrehozni a galaxis magjában, ezért csak a külső részen, a spirálkarokon jöhetnek létre.
Felmerülhet a kérdés, hogy a galaxis központi magjában megtervezett plazma hogyan kerül ki a galaxis külső karjaiba és fejlődhet aztán olyan élőlényekké, amelyek később ezeket a helyeket lakhatják. A galaxis karjaiban keletkezett bolygókat én csak planetáris laboratóriumoknak hívom. Ilyen laboratórium a Föld is.
A laboratórium olyan hely, ahol általában kísérletek zajlanak, és az egyik kísérlet tárgya jelen esetben egy élőlény (vagy sok élőlény, de a mi esetünkben ezek most MI vagyunk). Az antroposz tehát elterjed a különböző bolygókon és a gnosztikus iratokban nagyon alaposan ki van fejtve, hogyan zajlik maga az elterjesztés folyamata.
Amikor az aión-ok megterveznek egy élőlényt (egy élő plazmát), akkor utána „kivetítik” azt a galaxis külső karjaiba. Ezt a metódust tulajdonképpen egy pipettával hajtják végre, ami ahhoz hasonló módon történik, mint amikor mesterségesen megtermékenyítenek egy petesejtet. Vagyis ennél az analógiánál maradva, felszedik a spermát és befecskendezik a petesejtbe.
Ezt galaktikus vonatkozásban egy fényindaként kell elképzelni, ami a galaxis központi magjából ered és ez a fényinda maga is a központ plazmájának kiterjedése.
Ezen a fényindán keresztül ültetik be a központban megtervezett plazmát a galaxis külső karjaiba. Nagyon-nagyon sok helyre képesek ezt kitelepíteni és ez alapján azt lehet mondani, hogy a galaxisunkban JELENLEG NAGYON SOK ÉLETFORMA ÉLI AZ ÉLETÉT! Miután az aión-ok elültették a magvakat, utána magát a kísérletet már nem irányítják, hanem hagyják, hogy a különböző életformák saját maguk fejlődjenek.
Tehát miután az emberi géneket létrehozták, beültették azt a galaxis harmadik karjában egy bizonyos helyre. Léteznek olyan helyek a spirálkarokon, amik különösen kedveznek az életformák meghonosításának, és ezeket a helyeket előnyben szokták részesíteni a plazma beültetések végrehajtásakor. Ezeket a helyeket molekuláris felhőknek hívjuk. Az Orion-köd (vagy más néven Orion nebula illetve M42) egy ilyen molekuláris felhő.
http://www.ptes.hu/gallery/m42/m42.html
A tudósok kb csak 10 éve tudják, hogy ezek a molekuláris felhők telis-teli vannak vízzel. Nem gondolod, hogy egy ilyen felhő, ami sokkalta nagyobb a Naprendszerünknél, ideális helynek mutatkozik arra, hogy lerakják benne ezt a plazmát? Hiszen mindannyian tudjuk, hogy az élethez víz kell. Az aión-ok (Thelete és Szófia) által megtervezett gént tehát az Orion-köd molekuláris felhőjében tették le, és aztán hagyták, hogy elkezdje élni a maga életét. Na, de mi történt ezután?
Az aión-ok nem irányítják magát a kísérletet, őket ugyanis elsősorban csak az érdekli, hogy megtervezzék és elültessék a magokat, aztán hagyják, hogy a kozmosz által biztosított környezetben kifejlődjenek. Ilyen feltételeknek megfelelően a mai tudásunk szerint rengeteg elektromossá tett plazma fut végig a galaxisunk karjain.
Ez az elektromos plazma képes elkapni/befogni a géneket és elültetni azokat az űrben. Ez tehát az alapja annak az elméletnek, miszerint a földi élet az űrből érkezett.
A gnosztikusoknak e folyamatról adott asztronómiai leírása alapján az élet nem csak egyszerűen akárhonnan érkezett az űrből, hanem egy olyan molekuláris felhőből ered, ami a galaxis középpontjából lett beültetve. Az egész folyamatot talán a gombák spóráinak szétszóródásához lehetne hasonlítani. A gnosztikus tanítások szerint az emberi génállomány (vagyis a DNS amiből az emberi faj kifejlődött) ilyen spórák formájában már AZELŐTT létezett, mielőtt az Orion molekuláris felhőjében „elkapták” volna.
Ezek a spórák aztán plazma szálakon (filamentumokon) keresztül kisodródnak ebből a felhőből és behatolnak a galaxis karjaiba. A plazmakozmológiával és az elektromos univerzum elméletével foglalkozók ismerősnek találhatják ezeket a megállapításokat.
Ilyen plazmaszálak/filamentumok futnak a csillagok között és a csillagközi űrben. Ezek a szálak tulajdonképpen egyfajta energiaáramlatok, amik képesek hordozni az élet magvait.
Na mármost, ha feltesszük a kérdést, hogy vajon az élet magvai el lettek-e ültetve a galaxisunk más bolygóin is, akkor a válasz erre az, hogy IGEN! Jelen pillanatban is galaxisszerte élnek az emberi génállomány különböző törzsei más, Földhöz hasonló bolygókon.
A tudomány nagyon sok ilyen bolygót fedezett fel és úgy tűnik, az elmúlt évtizedben mondhatjuk, hogy ez volt a kutatás egyik fő területe.
http://vilagtudomany.hu/index.php?data[mid]=7&data[id]=943&otszaz-milli-bolygn-lehet-elet
Ezek alapján tehát vannak más lakott bolygók, más planetáris laboratóriumok is, amelyeken az emberi gének más törzsei fejlődtek méghozzá teljesen függetlenül a mi fajunktól.
Az aión-ok a galaxis középpontjában mindeközben isteni hatalmukat arra használják, hogy megfigyelői legyenek a különböző kísérleteknek, de nem avatkoznak be azok menetébe. Nem állítottak fel a kísérletek múltjára, jelenére, vagy jövőjére vonatkozó terveket, ugyanis nyitva akarják hagyni a kísérletek kimenetelét.
Tisztelik a kísérlet nyújtotta szabadságot, akkor is, ha mondjuk rosszul sül el, de az is lehet, hogy egy gyönyörű, harmonikus végeredményt hoz majd. Ez teszi számukra különösen érdekessé az egészet.
És akkor most térjünk rá a gnosztikus kozmológia egyik sarkalatos pontjára… A Földünk ugyanis nem csak egyszerűen egy, a galaxis külső karjain elhelyezkedő bolygók közül. Fülöp evangéliumában hangzik el a gnosztikus iratok talán leghíresebb sora:
“A világrendszer, amiben élsz, egy anomália következtében jött létre!”
Az anomália szó görög eredetű és sok helyütt „hibá”-nak fordítják, más fordításban viszont olyan dolognak, „amit nem lehetett előre megjósolni vagy látni”. Ha maradunk annál a jelentésnél, hogy HIBA, akkor ez a szó már magában foglal egy ítélkezést is (tehát, hogy valamihez képest egy rendellenesség áll fenn). Valójában én nem hibának mondanám ezt, hanem hogy a Föld bolygó egy nagyon bizarr módon jött létre és ébredt tudatára. Ugyanis a gnosztikus iratok szerint a Föld bolygó eredete különleges – mivel EGY ANOMÁLIA KÖVETKEZTÉBEN JÖTT LÉTRE.
Ez az anomália pedig nem volt más, mint hogy Szófia (emlékezhetünk rá, ő volt az emberi génállomány egyik tervezője) annyira izgatott lett attól, hogy a fajok hogyan fognak majd itt fejlődni, annyira beleélte magát és annyira azonosult mindazzal, amit a Földön teremtett és az egész teremtésének evolúciójával, hogy olyan tettre ragadtatta magát, amit normál esetben aión-ok nem tesznek.
Elhagyta a galaxis központi magját, és leereszkedett a galaxis külső karjainak területére. Belevetette magát az anyagi létezésbe, kitéve magát az elemi erőknek, a gravitációnak, elektromágnesességnek, stb… Ezt a leereszkedést nevezik SZÓFIA (a Bölcsesség Istennőjének) BUKÁSÁNAK. Szófia maga ugyanis, a galaxis magjának egy isteni létezőjeként MEGTESTESÜLT a Föld bolygóban.
A gnosztikusok szerint a Föld anyagi teste az óceánokkal, a földdel és minden anyagi vonatkozásával tulajdonképpen Szófia aión, a galaktikus központ isteni létezőjének materializációja.
Más szavakkal tehát, az az istennő, aki bennünket tervezett, JELEN van a bolygóban. Megjelenik előttünk, megérinthetjük, kapcsolatba léphetünk, kommunikálhatunk vele és tudomást szerezhetünk a jelenlétéről. Ez egy nagyon-nagyon különleges helyzet, hiszen sok planetáris laboratórium estében meg sem történhetne ilyen. Ez tehát a gnosztikusok elképzelése a Föld létrejöttéről.