Egyesek egy még nem ismert neurológiai folyamatnak tekintik, míg mások szerint a hatodik érzék egyfajta jelenlétére utal, vagy párhuzamos világok áthallásának eredménye.
A déjà vu valószínűleg mindannyiunknak ismerős – elmegyünk egy étterem előtt, és a látvány, az evőeszközök hangja, az étel illata valahogy azt az érzetet kelti bennünk, hogy mindez már egyszer megtörtént velünk.
Sőt sokszor úgy is érezzük, hogy előre látjuk, mi lesz a következő történés.
Sokáig úgy gondolták, és sokan gondolják még ma is, hogy a déjà vu valami paranormális jelenséghez vagy egy előző életben átélt élményhez köthető.
A középkorban nagy jelentőséget tulajdonítottak neki, sokak szerint a jövőt, vagy az előző életből való emlékek férkőznek be a jelen tudatába.
A rejtélyt azonban azóta sem sikerült megfejteni. Neurológiai folyamat lenne, melyet nem ismerünk még? Netán valami más? Lehet, hogy ténylegesen előző életünk foszlányai ugranak be az adott pillanatban?
Ahogy teltek az évek, évtizedek, majd évszázadok, arra jöttek rá, hogy egyszerűen nem jutnak közelebb a megoldáshoz.
A déjá vu-t egy időben még az ördöggel is azonosítotték, és azt hitték, hogy akinek déjá vu-je van, azt megszállta a gonosz, vagy gonosz erőket birtokol.
A tudomány számtalanszor megpróbálkozott a déjá vu megfejtésével. Különféle elméletek születtek arra vonatkozóan, hogy mi okozhatja.
A szakemberek hosszas vizsgálatai és az azokból nyert eredmények szerint
ez egyszerű memóriatorzulás, és valójában onnan ered, hogy valami nagyon ismerős élményhez hasonlít az átélt helyzet.
Azonban tudományos bizonyítékot mind a mai napig nem sikerült felmutatni erre az elméletre, mint ahogy egy korábbi elméletre sem, miszerint a déjá vu úgy keletkezik, hogy az egyik szemünkbe hamarabb jut el a infó, a látott kép, mint a másikba, és mire egy ezred másodperc alatt feldolgozzuk, már az az érzésünk lesz, mintha láttunk volna ezt.
Tény, hogy a déjà vu közben is akaratlanul az emlékeinkből hívunk elő lehetséges kimeneteleket.
Éppen ezért sokan úgy hiszik, hogy ezek az elő nem hívható emlékek nem véletlen ne előhívhatóak, vagy csak nehezen előhívhatóak.
Előző életek emléklenyomatai is lehetnek. Ha így van, gondoljunk csak bele. Mindig újra születünk a Földre, lelkünk és
tudatunk más-más testet kap ugyan, és minden újrakezdésnél elfelejt mindent, de bizonyos dolgok beleégnek, mély traumák, élmények, melyek életeken át képesek ott kavarogni gondolatainkban, lelkünkben.
A depresszióval és szorongással küzdő emberek sokkal többet analizálják a körülöttük zajló történéseket,így több olyan emlékük lehet, ami öntudatlanul visszahívódik.
Vagyis azok, akik az előző életükben valami olyat tettek, melyen aztán a tudatuk több életen át sem volt képes túltenni magát, gyakoribbak a déjá vu érzetek.
Lelkünk fejlődik, folyamatosan új emlékeket szerez, és előfordulhat, hogy a nagy memóriatörlés után is maradnak rejtett emlékeink, előző élteinkből.
Ezek az emlékek valami jelentős eseményhez, élményhez köthetőek mindig.
Egy másik, új elmélet szerint a déjá vu bizonyíték lehet a párhuzamos világok létezésére.
Ezek nem mások, mint más síkok áthallásai.
Mintha két vízfelszín lenne egymás felett.
Ha hullámok keletkeznek rajtuk, előfordulhat, hogy összeérnek. Ilyenkor jelentkezik a déjá vu érzés.
A párhuzamos világban, vagy világokban is jelen vagyunk, létezünk, és ugyanazt csináljuk apróbb eltérésekkel.
Éppen ezért mikor átsejlik a mi világunkba ez a létsík, mi ismerősnek érzünk egy amúgy szokatlanul új helyzetet, helyszínt.
Jártunk már itt… Érezzük gyakran, holott éppen abban a pillanatban jártunk ott korábban – talán percekkel azelőtt- csak egy másik síkban is.
Már többször felmerül a kutatóknak az, hogy különböző világok létezhetnek a miénkkel egy időben, sőt akár egy térben is, csak másik dimenzióban.
Egyesek szerint még az sem kizárt, hogy világunk egy másik világnak a pokla.
Bárhogy is, a déjá vu érzete egy jó ideig rejtély marad, és csak akkor lesz megfejtbe a kérdés, ha mindannyian átléptünk a túlvilágra, vagy újra megkezdjük következő életünket.