Megpecsételődött a sorsunk?
A németek szerint nagy a baj és a világunk pusztulása várható.
Kicsit olyan, mintha tudományosan fantasztikus volna, de itt minden emberien valóságos.
A végtelenbe ugyan beleférne milliónyi idegen civilizáció, a Föld lakói azonban még a magukét sem ismerik.
A németek egyik űrhajósa feljut a világűrbe. Vele megy egy másik német, Hadi Hiraj, és valami olyasmi után kutatnak, ami annyira titkos, hogy senki másnak nem mondják el.
Csak annál a magáncégnél tudják ezt, amelyik a két német űrhajóst feljuttatta a nemzetközi űrállomásra, elvégre ezért finanszírozták az útjukat.
Végül egy különleges jelről kapnak értesítést a világ tudományos központjai.
A jel amit Paula az űrben hall, azt odafönt csupán olyan rádiófrekvencián képes venni, amilyen csak az úgynevezett földárnyékban érhető el.
Vagyis ez azt jelenti, hogy ehhez nem kell felmenni a világűrbe, elegendő volna kivárni, amíg a bolygó abba az irányba fordul, ahonnan a jel könnyen fogható.
Egy olyan valami tart a Föld felé, ami alapjaiban változtat majd meg mindent és nem mindenki fogja túlélni – figyelmeztetnek.
Ezzel a remek felütéssel sáfárkodik nagyon jól a Jel című minisorozat.
Ez a sorozat leginkább az elhallgatott igazságokról szól, és arról, hogy az embernek el sem kell hagynia a bolygóját ahhoz, hogy idegenekkel találkozzon.
Olyanokkal, akikkel elvileg együtt élnek, ugyanazt a nyelvet beszélik, ugyanúgy tele vannak vággyal és kétellyel, mégis idegenek egymásnak.
Ez a film azt mutatja meg, hogy mennyire sérülékeny az élet ezen a bolygón, és milyen gyorsan mondunk le arról, hogy megismerjünk egy olyan világot, ami csupán egyetlen karnyújtásnyira van tőlünk.
S hogy inkább elpusztítjuk azt, leromboljuk mások álmait, eltöröljük még az emlékét is, csak azért, hogy ne kelljen tükörbe néznünk.