Megdöbbentő! Ez Magyarország… Hogy hagyhatjuk ezt még?
Hadházy Ákos Facebookon posztolt egy képet arról, hogyan luxizik Mészáros Lőrinc:
Ugyanabban a New York-i luxusszállóban szálltak meg, de micsoda különbség.
Az egyikük a mi pénzünkből, a másik a papája bankkártyáját használta. Az egyikük okos és lehet rajta nevetni.
A másik…Mondjuk ki lehet nevetni, de inkább sírni kellene rajta.
-jegyezte meg.
Ki mit gondol erről?
Kevin McCallister, a világ legismertebb kisiskolása, aki egyedül bolyongott New Yorkban, saját vagyonából (pontosabban a film szerint az apja pénzéből) fizette a Plaza Hotel méregdrága lakosztályát.
Elképesztő! Egy kitalált karakter, egy filmjelenet, és mégis több tartás, több irónia, több igazság van benne, mint Mészáros Lőrinc egész luxusutazásában. Mert ami Kevinnek gyermeki kaland, az Lőrincnek nagyképű rongyrázás.
A kérdés nem az, hogy valaki pihenhet-e drága helyeken. A kérdés az, hogy kinek a pénzén teszi. A különbség fájdalmasan egyértelmű: Kevin mesebeli figuraként is becsületesebb, mint egy valódi oligarcha, aki az állami megrendelések gyanús labirintusából gazdagodott meg.
Mészáros Lőrinc, a gázszerelőből lett milliárdos, nem először mutatja meg, hogy a szerénység és jó ízlés valahogy elkerülte.
New York-i vakációja, ahol szerelmével, Várkonyi Andreával együtt a Reszkessetek, betörők! ikonikus helyszínén, a Plaza Hotelben szállt meg, nem más, mint egy újabb arculcsapása mindazoknak, akik itthon hónapról hónapra küzdenek a rezsiszámlákkal.
Ők a propaganda szerint „jól jártak”. Csakhogy amíg ők fűtetlen szobában spórolnak, addig Lőrinc amerikai lakosztályokat bérel. A mi pénzünkből.
És most ne jöjjön senki azzal, hogy Lőrinc „sikeres üzletember”. Az nem üzlet, ha egy állam kiszervezi a közpénzt egy szűk körnek.
Az nem teljesítmény, ha a közbeszerzések eredményei már a kiírás előtt ismertek. Az nem kapitalizmus, ha a versenytársaidat elnémítják, ellehetetlenítik, majd te „nyersz” minden projektet.
Ez feudális újraosztás, nem üzleti zsenialitás.
A Plaza Hotel lakosztályai 1000–2500 dollárba is kerülhetnek éjszakánként. Egy nyugdíjas ebből itthon másfél hónapot él túl.
De Lőrinc nem nyugdíjas. Ő a „nemzeti tőke” szimbóluma, egy rendszer, amely úgy lop, hogy közben keresztet vet.
Az istenadta nép pedig nézheti a fotókat, az Instagramra feltöltött „szerelmes pillanatokat”, és eldöntheti: örül-e, hogy „sikeres emberei” ilyen magasra jutottak.
A valóság cinikusabb, mint bármelyik film. Kevin végül hazatalál, megtanulja, mi fontos az életben: család, szeretet, figyelem. És Lőrinc? Ő is hazatér, talán újabb közpénzes tenderrel a zsebében. Mert neki nem kell trükközni a papája kártyájával – az egész ország a pénztárcája.
Mi pedig nézhetjük, de van ebben valami jó is. Megingott a hatalmuk és végre látjuk: reszketnek.