Egy új teória megdöbbentő állításai a fizikai valóságunkra vonatkozóan.
Lehet, hogy az életünk valójában egy kárhozatra ítélt büntetés?
A hetedik létsík, a Nirvána, vagy a mennyország a végső cél a lelkek számára?
Lehetséges, hogy az a valóság, melyben mi élünk, nem teljes az, aminek látszik. Sőt, valószínű, hogy mi nem is a saját valóságunkban vagyunk.
Egy új, bizarr elmélet szerint ugyanis a Földi életünk nem más, mint egyfajta büntetés, egy kárhozatra ítélt élet keretében.
Vagyis a pokol egy előcsarnokában létezünk, és innen kerülhet a lelkünk a mennyországba, vagy a végső pokol legmélyebb bugyrába.
Egyes vallási filozófusok szerint a világ olyan sok szenvedést hordoz magában, és rengeteg egyéb negatív energiát, melyek arra utalnak, hogy ez a világ egy büntetésként létrehozott világ.
Vagyis ide elküldik azokat a lelkeket, melyek sorsa még nem dőlt el végleg, de már bizonyos értelemben elkárhoztak.
Egyfajta büntetés a Földi élet.
Az eltévelyedő lelkek hatalmas csarnoka, ahol le kell élni egy gyötrelemmel, olykor boldogsággal és egyéb érzésekkel teli életet, míg végleg el nem dől egy adott lélek sorsa.
Aki itt, a “való” életben is elbukik, az végleg a pokol tüzére kerül, aki pedig helytáll, az megbocsátással együtt a mennyországban találja majd magát Isten mellett, az örökkévalóságban.
A fizikai létsík felett van az asztrális sík, aminek van alsó és felső szintje.
Az alsó szint felel meg a keresztény purgatóriumnak, a felső pedig a keresztény mennyországnak. Efölött pedig további síkok vannak.
Ha eléred a 6. létsíkot, akkor eldöntheted, hogy visszatérsz-e valamelyik síkra szellemi segítőként, vagy tovább lépsz a legfelső 7. szintre, ahol egyesülsz ismét az univerzummal.
A hetedik szint maga a mennyország, a nirvána, vagy a legfelsőbb Tao állapota….
Egy másik elképzelés szerint valójában nincs is pokol, azaz van, de nem abban az rételemben, ahogy leírja a Biblia.
Ezen elmélet szerint a pokol maga az élet, amit élünk.
Vagyis egy örökkévalóságig élünk, és állandóan újra születünk aszerint, hogy hogyan éltünk. Ha jót tettünk másokkal, akkor mindig egyre fentebbi szinteken születünk újjá, azaz reinkarnálódunk.
Ha pedig rossz és bűnös életet éltünk, “visszazuhanunk” a valóságunkba, és egyre több szomorúsággal és szenvedéssel járó életet fogunk élni a bolygón, mely egyfajta örökkévalóságig tartó kárhozatként is felfogható, mely lehet legalább olyan maró, mintha egy forró katlanban ülnénk.
A végső állomás minden emberi lélek számára a hetedik szint lenne, azonban eredendően nem mindenki képes rá, hogy ezt elérje, és nem is minden emberi lélek akar oda eljutni.
Vannak, akik megragadnak egy adott létsíkon, a legalacsonyabb szintű lelkek pedig annyira gonoszak, hogy ragaszkodnak az alsó, fizikai világhoz, és újra meg újra reinkarnálódnak, gonosz, negatív személyekként.