Eddig a tudósok csak találgattak, de felfedezhettek valamit, ami pontot tehet a világ legnagyobb kérdésére.
Mindenki arra kíváncsi az utóbbi évtizedekben, mit élhettek át pontosan a halálból visszatérők.
Vajon mit láttak, hallottak, tapasztaltak? S ami még fontosabb: hitelesnek tekinthetjük-e ezeket a történeteket?
Vajon csak az agy kósza szüleményei, amelyek a vészhelyzetre történő reagálás természetes részeként jelentkeznek, vagy igazi előzetesek?
Tényleg béke és fehér fény vár-e ránk az életünk végén, vagy csak nagyon szeretnénk ezt hinni?
A fő problémánk vele az, hogy nem tudunk róla semmit. A fizikáját ismerjük, no de azután? Mi történik a tudatunkkal, a lelkünkkel, a tapasztalatainkkal?
Vajon létezik Isten, aki magához fogad?
Vagy újjászületünk?
Nem véletlen, hogy akármelyik vallást vizsgáljuk meg, mindegyik foglalkozik a halál kérdésével, azt próbálja magyarázni, elfogadtatni, azaz könnyebbé tenni.
Bruce Greyson, a Virginia Egyetem pszichiátriai professzora is látott már betegeket ilyen élményt átélni.
Könyvet írt tapasztalatairól és létrehozott egy skálát. Ennek segítségével igyekeznek elkülöníteni a kitalált és az átélt halálközeli élményeket. Számokkal jelölik a különböző élményeket, például a megváltozott időérzékelést, a felfokozott érzékelést és gondolkodást vagy a fizikai testtől való elszakadás érzését.
Külön érdekes, hogy e tapasztalások közül meglepően sok a gyors szemmozgással járó REM alvási fázisban is tapasztalható. Más halálközeli élmények viszont pszichotikus szerek (például ketamin, DMT) alkalmazáshoz hasonló jelenségekről számoltak be.
Érdekes módon a ketamin azon képessége, hogy blokkolja az NMDA receptorokat az agyban, összefüggésbe hozható a stroke utáni károsodások csökkenésével. Emiatt egyes tudósok azt feltételezik, hogy az agy haldokláskor hasonló vegyi anyagokat bocsáthat ki, hogy megvédje magát, és életben tartsa a az idegsejteket, miközben az oxigénszint csökken.
Dr. Steven Laureys neurológus szerint pedig az agyba irányuló, csökkent véráramlás miatt leáll a perifériás látás, ezért láthatnak alagutat a halálukhoz közeledő páciensek.
Azt is bemutatta, hogy az agy hogyan kutat a saját memóriabankjában, hogy ismerős hangokat és látomásokat generáljon, amikor az ingerek hiányával szembesül.
Ez is lehet a magyarázata annak, miért látják az emberek életük állomásait felvillanni.
A kutatók többsége szerint a halálközeli élmények tehát nem a túlvilág üzenetét közvetítik, csupán agyunk elváltozásai játszanak velünk?
Nehéz ezt megmondani.
A jelenlegi kutatások ezt sejtetik, ugyanakkor ott van a másik végleg bizonyítékok terén.
Nemrégiben kimutatták ugyanis, hogy az agyunk képes még tudatosságot utánzó adatokat produkálni a halálunkat követő pillanatokban, percekben.
Vagyis ez azt vetíti előre, hogy a halálunk talán tényleg nem a vég, hanem valamiféle átalakulás, egy változás, egy utazás kezdete egy másik világba.