Egy hosszú interjúban tálalt ki a Vatikán hatalmi hierarchiájáról. Rosszabb mint a kazár maffia!
Hosszú interjút közölt a The Washington Post amerikai szekuláris lap Carlo Maria Viganò érsekkel. A lap szerkesztői a kérdéseiket írásban jutatták el az egykori pápai nunciusnak, aki azokra május 2-án, még a Theodore McCarrick őt igazoló levelezésének nyilvánosságra kerülése előtt válaszolt.
Ami azt illeti, McCarrick hivatalból való lefokozása jogos büntetés, de nincs rá legitim ok, hogy miért nem szabták ki ezt már több, mint öt évvel korábban, és miért nem bírói eljárással, szabályos perben. Akiknek hatalmában állt cselekedni (mint például Ferenc pápának), azok 2013 júniusára már minden szükséges tudás birtokában voltak. Mégis, a tavaly augusztusi vallomásom szinte biztosan felgyorsította ezt a büntetést – ami viszont a közfigyelmet McCarrickre irányította, eltávolítva azokról, akik régóta tudtak a bűntetteiről, de haszonélvezői voltak a pártfogásának.
Az általam megnevezett bíborosok és érsekek nem akarják, hogy hazugságon kapják őket, és láthatóan azt gondolják, hogy annyira hatalmasok, hogy érinthetetlenek is lesznek, ha csendben maradnak és meghúzzák magukat. Az igazi kérdés az, hogy miért hagyják az újságírók, hogy megússzák ezt? […]
2013 június 23-án Ferenc pápa maga faggatott engem McCarrickről, én pedig azt mondtam neki, hogy vastag dosszié van a Püspöki Kongregációnál a molesztálásairól, és hogy papnövendékek nemzedékeit rontotta meg.
Hogyan felejthetné el ezt bárki, különösen a pápa? Ha tényleg nem tudott semmiről addig a napig, úgy hogyan hagyhatta figyelmen kívül a figyelmeztetésemet, és támaszkodhatott továbbra is McCarrickre, mint az egyik legközelebbi tanácsadójára?
Zárásképpen arra szeretnék rámutatni, hogy a jelenlegi válság nem egy hatalmi harc progresszívok és konzervatívok, baloldaliak és jobboldaliak között.
Elsődlegesen még csak nem is a papság szexuális eltévelyedéséről, vagy a papságon belüli aktív homoszexuálisok előfordulásáról szól, még ha ezek súlyos problémák is, amelyek évszázadosak az Egyházban, és amelyek ma különösen súlyosak.
Ez a válság arról szól, hogy egy korrupt “maffia” átvette az irányítást az Egyház több intézménye fölött, felülről lefelé haladva, és hogy az Egyházat és a híveket a saját, erkölcstelen céljaikra használják.
Talán ezen utolsó mondata a legfontosabb Viganó érseknek.
Ez ugyanis felfedi előttünk, hogy a Vatikán mindig is egy olyan hatalmi rendszerként volt kezelve az elmúlt évtizedekben, amikkel háborúkat és választásokat lehetett eldönteni.
Emellett észrevétlenül lehetett formálni az emberiség tudatát, a közvéleményt.
Csak idő kérdése volt, hogy az egyház kazár maffiához hasonló rendszerben kezdjen el működni…