A vártnál is veszélyesebb dolgokra bukkantak a tudósok az olvadó szibériai jégtakaróban…
Régóta aggasztja a tudósokat, hogy előbb-utóbb működésbe lép a „metánbomba”, vagyis a globális felmelegedés miatt olvadó szibériai permafroszt alatti mocsaras területből hatalmas mennyiségű metángáz szabadul ki.
Most egy új geológiai tanulmányból kiderült, hogy még ennél is nagyobb veszély fenyegeti az atmoszférát, méghozzá az olvadó területeken található kőzetekből
– írja a Washington Post
Az alapvető különbség, hogy a mocsarak a talaj és a különböző szerves anyagok bomlásából úgynevezett „mikrobiális” metánt bocsátanak ki, míg a mészkő a permafrosztban és alatta lévő tárolókból szénhidrogéneket és gázhidrátokat.
Normális körülmények között a megfagyott jégtakaró úgy működik, mint egy búra, ami maga alá zárja a metánt.
Ugyancsak bezárhatja a gázhidrátokat, amelyek nagy mennyiségű metánt tartalmazó fagyott vízkristályok.
A gázhidrátok már normális tengerszinti nyomáson és hőmérsékleten is ingatagok, a melegedéssel viszont robbanásveszélyessé válhatnak.
A tanulmány szerint a Föld permafrosztjában lévő gázhidrátok karbontartalmát 20 gigatonnára becsülik.
Ez csak egy kis százaléka a jégtakaróban foglyul ejtett összes karbonnak, de a gázhidrátok folyamatos melegedése a felszínre került kőzetekből gyors és nagy mennyiségű metánkibocsátást eredményezhet.
Nikolaus Froitzheim, a bonni egyetem geológiai intézetének tanára és két kollégája műholdas térképek felhasználásával mérték intenzív metánkoncentrációkat két feltűnően hosszú mészkő-övezetben a Tamir-félszigeten és Észak-Szibériában.
Ezeknek egyes sávjai elérték az 550 km-t is. Tanulmányukat a Proceeding of The National Academy of Sciences-ben tették közzé.
A 2020-as hőhullám idején mért felszíni hőmérsékletek közel 12 C fokkal voltak az 1979-2000-es átlagok felett.
Az említett hosszú sávokban alig van föld, és a növényzet is rendkívül elenyésző, így a mészkő a felszínre kerül. Ahogyan a kőképződmények felmelegednek, megrepednek és hasadékok nyílnak rajtuk, ahol kiáramlik az addig beléjük zárt metán
– olvasható a tanulmányban.
A felbukkanó karbonátok 541 millió évesek, a paleozoikus földtörténeti korra vezethetők vissza.
Robert Max Holmes, a massachusetts-i Woodwell klímakutató központ vezető tudósa szerint ha ez igaz, nagyon rossz hír, mert senki sem akar újabb potenciálisan rossz visszacsatolásokat látni, márpedig ez annak tűnik.
„Amit többé-kevésbé biztosan tudunk, hogy mennyi széndioxidot zár magába a permafroszt. Nagy mennyiségről van szó, és ahogy a Föld melegszik és a jégtakaró olvad, az ősi szerves anyag hozzáférhetővé válik a mikrobák számára, és ebből lesz a CO2- és metánkibocsátás. Ez aggaszt a legjobban az Északi-sarkkörrel kapcsolatban”
– mondta a Washington Postnak Holmes.
Forrás: SzeretlekMagyarország