Az ősi özönvíz után kezdtek el szétterjedni a különféle prekolumbián civilizációk…
Mindezt alátámasztja az összes régészeti lelet, így egyértelmű, hogy a Titicaca tó melletti Tiahuanacu város jelentette az elindulást.
Az első város helyén hatalmas monolit kőtömbök, profin megvésve, üregelve, még csak ötletünk sincs, hogy egy ilyen helyen, ahol állandó a hó, ma gyakorlatilag szinte élettelen hely, itt éltek az inkák elődei, mestermunkát hagyva maguk mögött.
Az egykori város körül Amerika legmagasabb hegyei, hegycsúcsai.
Tiahuanacu város első igazi feltárója Arthur Posnansky volt, egy európai mérnök, aki életét tette fel a rejtély megfejtésére.
Ő 1910-től kezdte a feltárást.
A Copacabana-i félsziget közelsége miatt, már évszázadok óta hordták el a köveket építkezési célból, napjainkra elmondhatjuk, hogy La Paz városa, Tiahuanacu romjaiból épült.
Ami a leletekből a helyén maradt, az csak gigantikus mérete, vagy súlya miatt maradt, lévén ezeket a tömböket ma sem tudjuk megmozdítani.
A monumentális kövek jellemzője, hogy helyenként bronz alkatrészek is bele vannak dolgozva.
Úgy tűnik, aki vésni és mozgatni tudta a nagy kőtömböket, az a kohászatban is profi volt, hiszen a bronz elkészítése nem egyszerű, főleg a tiszta ötvözőelemek, például ón előállítása igényel szaktudást és precíz technológiát.
Hasonló leletek tömegével találkozunk még a környéken, ilyen a Puma-Punku templom, mely hatalmas, kőbe vájt földalatti folyosókkal, járatokkal rendelkezik, csillagászati tájolással, illetve megmunkált, vésett, üregelt kőtömbökkel.
Külön érdekesség a felfedezett naptár, mely szerint az év 11 darab 30 napos, és egy 35 napos hónapból áll, így 365 napos az év.
Az év kezdete a tavaszi napéjegyenlőség volt.
Talán nem mellékes szempont, hogy az első naptár a Földön a Nippur-i volt, mely i.e. 3.760-ban kezdődött, 12 hónapból állt, 365 napból és az év, szintén a tavaszi napéjegyenlőséggel kezdődött.
Ezeken kívül találtak még kisebb-nagyobb romokat, melyek Stonehenge jellegűek voltak, gyakorlatilag csillagászati adatbázisok (bolygók méretei, távolságai egymástól, arányok, stb.)
Egyetlen probléma az volt, hogy a mért szögek, a csillagászati tájolások nem egyeztek meg a XX. század elejei értékekkel.
Aztán a múlt század elején, egy konferencián Párizsban rájöttek, hogy a csillagászati adatbázis több ezer évvel korábbi állapotot rögzít.