A tudatosság szelleme már kiszabadult a palackból és nem lehet már többé visszagyömöszölni, mint ahogy a kinyomott fogkrémet sem.
A régi világunk lefagyott, mint egy meghibásodott számítógép, és hónapok óta, sajátos módon jégkorszakát éli.
Az elmúlt, majdnem élhetetlenné vált világot végre békén kell hagyni, el kell engedni.
A világot magunkban tudjuk „megjavítani”, és az majd a bennünk bekövetkező belső változásokat szépen leköveti.
Nem kell engednünk tovább, hogy a világ kényszerpályán tartson bennünket!
Nekünk kell megfordítanunk ezt a folyamatot, nekünk kell változni, és a világ majd igazodik hozzánk!
Mindenképpen dimenzióváltásban vagyunk.
Válassz:
Vagy ragaszkodsz tovább, maradsz a régi világban, és majd a halál elválaszt tőle, vagy hozol egy tudatos döntést, hogy a tudatosságodban emelkedsz, és még itt és most, ebben az életedben…
Ebben a fizikai megtestesülésben, ebben az inkarnációdban, élve maradva újjászületsz, és átlépsz az új világba!
A régi világból a tudatossági szintünk emelése az egyetlen élő kijárat.
Egy magasabb tudatossági szintű egyének alkotta közösségben egy alantas szándékú irányítás nem tud tovább működni.
Vajon mit fognak szólni a lefagyott világot irányító és fenntartani akaró vezetők, amikor ráébrednek, hogy már nincs “alattuk” senki, már nem szolgálja őket senki, mert a félelem helyett az emberek úgy döntöttek, hogy a magasabb, a szeretet tudatossági szintre emelkednek?
A tudatossági szinten felfelé ugyanis a szereteten át vezet az út.