Egy koronavíruson átesett magyar tudós számolt be arról, min ment keresztül. Elmesélte, mi az, ami a legveszélyesebb mellékhatása, szövődménye a vírusnak.
Legeza Örs, az MTA doktorának beszámolója, amit a válaszonline és a szeretlekmagyraország is lehozott.
A bszámoló nagyon fontos, mert rávilágít a valóságra az egész járvány mögött, amibe szerencsére csak kevesne látnak bele, mivel átélni nem kellemes.
Persze fontos hangsúlyozni, hogy a fertőzöttek 80%-a tényleg viszonylag enyhe tünetekkel vészeli át a betegséget.
Legeza Örs 48 éves fizikus, az MTA doktora, Lendület- és Humboldt-díjas kutató. Elmondása szerint nem szenved semmilyen krónikus betegségben, sőt heti ötször sportol is.
Március 15-én lázasodott be, ezzel párhuzamosan a mellkasa is megfájdult, és légszomj is gyötörte.
A láza ezután elmúlt, két nap múlva azonban visszatért, fejfájással és hányingerrel együtt.
Ekkor tesztelték le otthon.
Másnapra kiderült, hogy pozitív lett a tesztje, bár szerda óta se láza, se légzési nehézsége nem volt. Azt hitte, már túl van a nehezén, de valójában az csak ezután kezdődött.
A vasárnapról hétfőre virradó éjjel ismét rosszabbul lett:
„Az egész jobb oldalamat átjáró, olyan fájdalomra ébredtem, amilyet még soha nem éreztem, pedig a küzdősportban hozzászoktam komoly fájdalmakhoz. Hajnalig szinte csak ülve tudtam levegőt venni a bal tüdőmbe”
– írja.
Az egész éjszakát átvirrasztotta ülve, csak így tudott levegőt venni a pokolian erős fájdalmak miatt.
A kórházba elég hamar, már másnap visszatért, ugyanis akkor már véreset is köpött, a közben elkészült radiológiai szakvélemény pedig kezdődő tüdőgyulladásra utalt.
Végül a háziorvosa elintézte, hogy ismét fogadják őt a Szent Lászlóban.
Szerinte „egyfajta kísérleti nyúl” lett belőle: mivel a koronavírusnak jelenleg nem ismert egyértelműen hatásos ellenszere, nagyon sokféle gyógyszert kipróbáltak rajta.
Időről-időre véres dolgokat köhögött fel, sokszor érezte magát kábának. Három éjszakát virrasztott át így, ezalatt mindvégig négy gyermeke arca lebegett előtte: az tartotta benne a lelket, hogy haza kell mennie felnevelni őket.
Csak utólag tudta meg, mennyire kevésen múlt az élete: „Közel kerültem az úgynevezett ‘citokin viharhoz’, ami a COVID-19 egyik legveszélyesebb mellékhatása és nagyban hozzájárul a magas mortalitási rátához”
– írja.
Ilyenkor a fertőzés olyan mértékben aktiválja az immunsejteket és a szöveti gyulladásos folyamatokat, ami gátolja a szervek és szövetek normális működését, és ezzel önmagában is életveszélyes állapotot idézhet elő.
Szerencsére nem sokkal később mégis jobban lett, elmondása szerint „egy gyógyszerváltás és/vagy a sok ima hatására”.