Nagy médiafigyelem kísérte egy nemrég felfedezett bronzkori kurgánt. AZ ősi építmények ugyanis a magyarság eredetének kérdésére is segíthetnek pontot tenni.
A kurgánokat építő, ősi Jamnaja-kultúra fő elterjedési területe 3-4 ezer évvel ezelőtt Kazahsztán jórészt füves sztyeppéitől egészen a Kárpát medencéig, azon belül is a magyar Alföldig tartott.
Ennek köszönhető, hogy Magyarországon több ezer halomsír, kurgán található, amit bár földpiramisnak is szoktak hívni, csak ideológia szempontból hasonlítható az egyiptomi, kőből készült piramisokhoz,
–mondta a Rakétának Dr. Szabó Gábor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Őskori és Elő-Ázsiai Régészeti Tanszékének vezetője.
A sztyeppéken élő, vándorló, nagyállattartó életmódot folytató népeknek nem állt rendelkezésre egyéb építőanyag, ezért is emelték földből a piramisokhoz hasonlóan nagy szakrális jelentőséggel bíró síremlékeket.
Ezek monumentumként álltak, a sík vidékből magasan, gyakran 10-12 méterre kiemelkedve, messziről látható módon testesítették meg az oda temetett vezető, és klánjának erejét, jelentőségét.
Gyakran nem egy, hanem egész sor sírhalom helyezkedik el egy adott területen, a mai Ukrajna és Oroszország területén több tízezer ilyen építménycsoport van.
Legnagyobb részüket a Jamnaja-kultúra időszakában emelték, de az eurázsiai sztyeppén a későbbi korokban – egészen a középkor elejééig – gyakori volt az ilyen síremlékek emelése.
De nemcsak a sztyeppén terjedtek el a halomsírok, a keleti füves síkságokon meghonosodott szokást az európai őskori népek elitje is átvette.
A sztyepptől nyugatra eső területeken az egyik legkorábbi képviselőjük például egy olyan montenegrói halomsír csoport, amelyek egyikében például egy arany tőrt és egy arany és ezüst ötvözetéből készült baltát is találtak, mondta a szakértő
A Magyarországon található kurgánok legnagyobb része – így például a mostanában, Kengyel határában felfedezett is – a rézkorból származik, körülbelül 3-4 ezer éves, így ritkán tartalmaz olyan tárgyakat, leleteket, amelyek jó állapotban maradtak fent.
A halomsírok feltárását fokozatosan, rétegről rétegre végzik, hiszen nem tudható, pontosan hol helyezkedik el maga a sírkamra, amelybe a halottat helyezték.
A fával kibélelt, nem ritkán prémekkel, fából faragott edényekkel berendezett gödörsírban a halottat fejjel nyugati irányban, felhúzott lábakkal helyezték el, majd a gödröt lefedték deszkákkal, ezután kezdtek el földet hordani a sírra.
Később az avarok, de a honfoglaló magyarok is előszeretettel használták saját halottjaik elhelyezésére a régi kurgánokat, így egész temetők alakultak ki ezeken a halmokon.
A 19. század közepe tájékán bizonyos magyar kutatók még azt sem fogadták el, hogy ezek ember alkotta sírhalmok, hanem azt feltételezték, hogy természetes képződmények.
A kurgánok emberi csonton kívül sokszor nem tartalmaznak mást, de előfordul, hogy az előkelők csontváza mellett találnak ezüst, vagy arany hajkarikákat, egy embernél akár kettőt is.
Jellemzően nem helyeztek tárgyakat a sírba, hiszen az ősi nomád népeknél a vagyont a jószág, a lovak és a haszonállatok jelentették, amelyek viszont túl értékesek voltak ahhoz, hogy az elhunyttal együtt a sírgödörbe tegyék.
A kengyeli kurgán vizsgálata során bronzkori kerámia töredéket találtak a halomban, ez arra utal, hogy ez a sírhely a Jamnaja-kultúrához tartozhat.
Hozzátette azt is, minden sírhely egyedi, és ahhoz képest, milyen gyakori az előfordulásuk, nagyon keveset sikerült feltárni, ezért bármelyik ásatás során sor kerülhet nagy felfedezésre, olyan leletek felszínre kerülésére, amelyek segíthetnek jobban megérteni az ősi népek temetkezési szokásait.