Avagy mi az ördögöt csinál velünk a média, és a híradók… Elgondolkodtató írás!
Belegondoltatok már, hogy több mint egy éve megváltozott valami?
A televízi és a média lecserélte az ügyeletes rémet, amivel pánikot lehet kelteni és félelemben lehet tartani az embereket.
Ez jó a kapitalista társadalom motorjának, hisz a félelemben élő ember törékenynek gondolja az életét és éppen emiatt a “mának él”, és jó a rettegést és a gyűlöletet szavazatokká erjesztő politikusoknak is.
Az egész egy jól megrendezett bábszínház.
Egy olyan előadás, amire hét és fél milliárd ember vett jegyet a tudta nélkül.
Mesterséges problémát hoznak létre, egyfajta „helyzetet”, amelynek egy célja van csak, mégpedig, hogy egy bizonyos reakciót provokáljon ki az emberek körében, hogy önmaguk követeljék meg az uralkodó körök számára szükséges intézkedések meghozatalát.
Válságot, káoszt generálnak, hogy az emberek egyszerűbben bólintsanak rá olyan intézkedésekre, mondván, hogy „szükséges rossz” és csak így lehet a válság következményeit kiküszöbölni, amik megnyirbálják a szociális jogokat.
Képbe jön a “fokozatosság elve”: hogy a népszerűtlen intézkedéseket az állampolgárok elfogadják, elegendő, hogy azokat napról napra, évről évre, fokozatosan vezessék be.
Napjainkban kísértetiesen megvalósulni látszik a fokozatosság elve…
Forrás:
📺Kovácsék megtalálták a vírus ellenszerét📺 Avagy mi az ördögöt csinál velünk a média, és a tévébemondós…
Közzétette: Zavatszki Milán – 2021. április 30., péntek
A hatalom szeretné elérni, hogy az emberek fejében az a képzet honosodjon meg, hogy divatosnak lenni butaság, közönséges és illetlenség. Elég csak napjaink tévéműsoraira nézni, vagy a kvízműsorokra nézni, melyek már rég nem a tudásról, hanem celebek pojácáskodásáról és műveletlenségi “vetélkedéséről” szólnak.
Olyan ez, mint egy vírus. Mindig is ugyanúgy terjedt, más és más korszakokban. Az emberek képernyőkön keresztül való elbutítása, az oktatás leépítése mind a vírusszerűen terjedő hülyeség szolgálják.
Kovácsék egy szürke átlagcsalád – legalábbis ezt gondolták magukról. Ugyanúgy kapcsolgatták a távirányítót, mint bármelyikünk… Ugyanúgy elhitték, hogy ők buták és tehetetlenek, és hogy a nagy problémák megoldását a “nagy emberekre” kell bízni.
Aztán egyik nap elment az adás… A tudatuk kitisztult és rájöttek, hogy végig megvezették őket. Felhúzták a rolót, kinéztek az ablakon, és elképedtek. A világ egyáltalán nem olyan borzalmas pokoli hely, ahogyan azt a tévéhíradókban és félelem hárfáin játszó műsorokban lefestik, hogy mindenkit inkább a fotelnak szegezzenek.
Kovácsék megtalálták a vírus ellenszerét…
És azzal a lendülettel dobták ki a p-csába a tévét…