Vegyük már észre, hogy csak játszanak velünk… statiszták vagyunk a világ legmocskosabb és legdrágább “játékában”…
Egy nagy illúzióban élünk, melyet egy lufihoz hasonlóan folyamatosan csak fújnak, míg egyszer ki nem durran majd.
Annak pedig katasztrofális következményei lesznek.
A társadalmunk azonban mindebből a kiábrándítóm valóságból semmit sem hajlandó észrevenni.
A médiában már évtizedek óta folyik a tudatosság és a kultúra kilúgozása a fejekből.
Papírmasé dolgokból építettek egy hazugságokból álló légvárat.
Egy illúziót, mely rabul ejti az emberi elmét, és észre sem vesszük a rideg valóságot.
Érzékszerveinket gyógyszerekkel tompították el, betegségeket terjesztették szét a Földön, hogy aztán a gyógyszeripar ezerkarú polipjával “nagy kegyesen” átnyújtsák a gyógyírt hozó méregdrága pirulákat.
A világunk már rég nem az, aminek megálmodtuk.
Valójában még csak nem is a miénk, hanem azoké a szűk közösségeké, úgynevezett asztaltársaságoké, akik különféle világvállalatokba tömörültek, és teljesen legyalultak mindent.
Kilóra megvették az egészségügyet,a médiát, de még a tőlük félő politikusokat is, akiknek amúgy is csak a pillanat uralása az érdekük.
Nem látnak ugyanis tovább a saját orruknál, ezért lódítsanak bármekkorát, legyen bármilyen hosszú az orruk a rengeteg hazugságtól, nem lesznek előrelátóbbak…
Mérgezik az emberek lelkét az egészségügyben, a ma is gyógyíthatatlan kórságokkal, és a kemoterápiával, ami már 50 éve is a szervezet szőnyegbombázásával ért fel, vagy azzal, hogy a doktorok bedobós játékgépekként működnek: akinek pénze van, az túlél, aki nem, az pedig megy a vágóhídra.