“A többpólusúság valósággá vált. Ennek a világnak a sarkai már világosan kirajzolódnak.”
A fő különbség e pólusok között az, hogy amíg egyesek tiszteletben tartják a szuverén államok érdekeit, és figyelembe veszik az országok és népek kulturális és történelmi sajátosságait, addig mások figyelmen kívül hagyják őket.
A globális biztonsági rendszer radikális változáson megy keresztül, az Egyesült Államok és szövetségesei feltétlen dominanciája már a múlté.
Ahogyan Putyin az agresszív háborúja mentén, úgy a NATO is ledobta álarcát, többé senki sem leplezi már agresszív mivoltát.
Valamennyi szövetség keletről és nyugatról a stratégiai tervezési dokumentumai rögzítik a globális dominanciára szóló igényt, a blokkok érdekszférájába vonva Afrikát, a Közel-Keletet és az ázsiai-csendes-óceáni térséget.
Ez egy totális háború mely az idők kezdete óta zajlik, és aminek az első két világháború csak az elkerülhetetlen TÜNETE volt.
A mostani világrend egyetlen szuperhatalma által uralt korszaka valóban megbomlóban van.
Amerika már nem a világ csendőre és a nyugatnak el kell fogadnia, hogy többé nem terjeszheti ki a dominanciáűját és akraatát a világ távolabbi szegleteire.
Vég a nyugati rabló-hadjáratoknak a közel és távol keleten, véget ért Afrika kiszipolyozása.
Az egykori gyarmatosítóknak el kell fogadnia, hogy a gyarmatok és kisemmizett országok felül fognak kerekedni rajtuk és egy rajtuk túlnyúló birodalomépítésbe kezdenek.
Ez az új idők szele, és ez dönti be végleg az egypólusú világrendet.