Állítólag még a tengerbe is csak így menne be ha tehetné. Egy illiberális “kiskirály” tűpontos jellemrajza?
Vásárhelyi Mária egyenesen úgy látja: „a diktátorok a leggyávább emberek… ugyanilyen volt Rákosi is, meg mindegyik”
Egy veszélyes showpolitika az ami most is zajlik.
Az egész cirkusz arra épül, hogy elterelje a figyelmet: amikor a családok a gázszámlával vagy a bentlakásos oktatás zsákutcáival küzdenek, jó a tűzijáték, jó a show – csak ne álljanak a hatalom útjába.
Főleg, hogyha kenyeret nem tudnak adni
És hogy közben a vezető golyóálló mellényben megy mindenhová?
Ez már nem cirkusz ez már élő show, ahol a közönség retteg, és a rendező elbújik a kulisszák mögé.
A rendszer nem csupán retteg – önmagától féli.
Aki ennyire megállíthatónak gondolja a saját árnyékát, az előbb-utóbb összeomlik.
Kormányzás helyett pánik, kommunikáció helyett gátlástalan túlélési reakciók – ez vezet oda, hogy a rendszert irányított erőszakkal, félelemmel, bizonytalansággal tartják életben, hiszen bármilyen más alternatíva öngyilkossággal érne fel.
Egyre szembetűnőbb, hogy ez a hatalom már nem épít – csak fenntartja a félelmet.
Golyóálló mellényben sétál a tengerparton, rendeleti színházat játszik otthon, és mozgatja a marionett-hálót.
Ám mint minden túlbiztosított rendszer, ez is csak a saját megsemmisülését készíti elő.
A diktátorok talán megúszhatják a pánikot – de a pánik ritkán marad láthatatlan.
És ha felszakad az álarc, akkor nem a színész marad csak üres helyen, hanem az egész színház omlik össze.
Mert aki golyóálló mellényben megy lassan szinte mindenhová, az talán már maga sem hisz abban, amit csinál.
Ki mit gondol erről?