“Egekből harcoltak, a csillagok pályáikból harcoltak Sziszera ellen” -írja a Talmud.
Döbbenetes, földönkívüli háborúkra és istenségekre utaló sorok a zsidóság egyik legszentebb dokumentumában?
Rengeteg leírás található a Héber Bibliában olyan angyalokról, akiknek képességei messze túlmutatnak a miénken, és – többek között – a középkori filozófus és törvénytudó Maimonidész és persze mások is írnak tudattal bíró égi lényekről, és nem csak allegorikus értelemben.
Nézzük meg egy érdekes forrást, amelyek utalhat arra, hogy van élet a Földön kívül!
Debóra prófétaasszony győzelmi dala a Bírák Könyvének ismert része.
Itt található ez a mondat:
“Átkozzátok Mérózt – szól az Örökkévaló angyala – átkozva átkozzátok lakóit” (5:23)
„Hol van Meroz és kik a lakói?”, tették fel a kérdést a bölcsek!
A Talmud úgy magyarázza: Meroz egy csillag vagy bolygó.
És a lakói eljöttek, hogy segítsék a zsidókat, amint az a megelőző versben is olvasható:
“Egekből harcoltak, a csillagok pályáikból harcoltak Sziszera ellen”.
Mi a különbség a földi ember és az esetleges földön kívüli lény között?
Az ember egyedisége nem az, hogy mi tudunk vagy érzünk, ám ez a „tudat” teszi lehetővé, hogy jó vagy rossz döntéseket hozzunk, és meg is tudjuk különböztetni azokat, azaz tudunk disztingválni.
És ezek földön kívüli lények értelmesek (intelligensek)?
Térjünk vissza a zsidó hagyományhoz! A Tóra akképpen határozza meg az értelmet, hogy valaki képes döntéseket hozni a saját szabad akaratával.
A vallásban a szabad akarat meg csak akkor lehetséges, ha van Tóra (azaz isteni akarat), aholis a Teremtő felajánl a teremtményeinek több lehetőséget, hogy válasszák ki a nekik megfelelőt.
Az „angyal” szó héberül: „máláh”, ami küldöttet jelent. Ez arra utal, hogy ők kizárólag egy – neki megparancsolt – küldetésben járhatnak el.
Ezeket az intelligenciákat keresnünk kell továbbra is, mert ha azt mondjuk, hogy nem léteznek, ezzel határt szabnánk az Örökkévaló képességeinek, és ezt az Ő teremtményei nem tehetik meg.
Ők lehetnek tehát azok, akikre vagy amikre bizonyítékul szolgálhatnak egyes ősi és szent iratok, vagy például a sumer pecséthengerek is, melyek mind olyan lényekről számolnak be, emlékeznek meg, akik nem evilágról származnak.