Megrázó dolgokat írt le és mesélt el arról, mi vár ránk odaát…
Ha ez igaz, akkor érdemes mindenkinek elgondolkodnia…!
A halálközeli élmények mindig is megmagyarázhatatlan dolgoknak számítottak a jelen, materialista világunkban, ahol az ember a tudásából adódóan mindent mérni akar, mindenre magyarázatot akar találni.
Azonban a túlvilág egy olyan határmezsgye, ahol a tudományunk csődöt mond.
Az ott lévő dolgokat nem lehet mérni, és nem tudjuk ezt a másik világot műszerekkel kimutatni.
Legalábbis még nem, mert többek állítása szerint ez a rejtett dimenzió, ahová minden elhunyt kerül, egy napon úgy lesz érzékelhető, mint egy másik bolygó, vagy mint egy rádióadás.
Tucatszámra ismerünk különféle beszámolókat arról, hogy miként és pontosan mit éltek át azok, akiknek halálközeli élménye volt.
A halálból még ennél is kevesebben tértek vissza, de akik visszatértek, megrázó dolgokról meséltek.
Egy ismeretlen férfi – George Tallymen – azt állítja, hogy a túlvilág csupán egy másik élet kezdete. Olyan, mintha a fonákjára lépnénk valaminek.
Elmondta, hogy a halál pillanata olyan, mintha az ember az örökkévalóság dimenziójába lépne át. úgy érzi, hogy minden örök és végtelen.
Mintha az az egyetlen pillanat több ezer évig tartana.
Mérhetetlen nyugalom van, csend, és óriási fények cikáznak az égen, sehol sincs sötétség azon az alagúton kívül, melyen keresztül a frissen elhunytak lelkei érkeznek.
A férfi eredetileg majdnem vízbe fúlt, és néhány percig gyakorlatilag halott volt.
Ő ezt ténylegesen több ezer évnek ítélte meg visszagondolva. Szerinte az alagút, melyről olyan sokan beszámolnak, valójában nem is teljesen alagút.
Inkább egy olyan téridő görbület, melynek sötétek a határai, a végén pedig két lyuk van.
Az egyik, ahonnan az emberi lelkek jönnek, a földi, fizikai valóságdimenziónk.
A másik pedig az a rejtett dimenzió, melyet már oly régóta kutatunk.
George szerint létezik egy hely, ahová a gonosz emberek lelkei kerülnek.
Ez egy sötét, és nagyon hideg hely, ahol szintén örökké tart minden pillanat.
Szó szerint semmit nem látni, hallani, érzékelni ebben a fekete pokolban. Mintha az ember minden érzékét elvesztette volna, és így kell léteznie örökkön-örökké.
Amikor fiatalabbak vagyunk, még kis totyogóként az ember hajlamos és fogékony rá, hogy kapcsolatba lépjen ezekkel a világokkal.
Sőt, az állatok, főleg a macskák is képesek erre, nem véletlen, hogy az egyiptomiak szent állatként tisztelték, és a túlvilág őrzőjének hitték.
George elmondása szerint mindenkinek mást tartogat a sors, de a végén ugyanoda lyukadunk ki.
Egy másik, rejtett dimenzióban születünk újjá.