A válasz kiábrándító… vagy mégsem?
Ezek után már tényleg nem tudni, mit gondoljon az ember a halál utáni “világról”.
Szerintetek van valami odaát?
Olaf Blanke és Sebastian Dieguez idegtudósok szerint a halálközeli élmények jellegében kulcsszerepet játszik, hogy melyik agyfélteke felelős a kialakulásukért.
Ennek alapján két különböző típust különböztetnek meg: az első a bal agyféltekével áll kapcsolatban, és megváltozott időérzékelést, illetve a repülés érzetét foglalja magában.
A második élménytípus a jobb agyféllel kapcsolatos, és szellemekkel való társalgás, szavak, hangok és dallamok hallása tartozik bele.
A teória ugyan nem ad választ a halálközeli élmények funkciójára, de úgy tartja, hogy az egyes agyi régiók közötti különböző interakciók hozzák létre ezeket az ösztönös érzéseket.
Népszerű tudományos megközelítés, hogy a halálközeli élmények az agy oxigénhiányos állapotának következtében alakulnak ki.
Egy korábbi kutatás például a repülőgépek erőteljes gyorsulása közben eszméletlenné váló pilóták beszámolóiban talált ismerősen csengő részleteket, így például az alagút vízióját.
Nem mellesleg oxigénhiány következtében a halántéklebenyben is létrejöhetnek rohamok, illetve ezzel együtt hallucinációk.
Mindemellett a legszélesebb körben az úgynevezett halott agy hipotézise terjedt el.
A feltételezés szerint a halálközeli élmények valójában hallucinációk, amelyeket az agysejtek pusztulása nyomán fellépő aktivitások idéznek elő az agyban.
Mivel ezek krízis esetén fordulnak elő, mindez megmagyarázhatná a túlélők által felidézett történeteket.
A teória Achilles-sarka azonban, hogy bármennyire reálisnak tűnik is, ugyancsak nem tud választ adni a halálközeli élmények minden egyes elemére, így például a testből való kiemelkedés érzetére sem.
Vagyis végső soron bár vannak egyre biztosabbnak látszó tudományos magyarázatok, ezek nem magyaráznak meg teljes mértékben mindent.
Szerintetek ha meghalunk, vár ránk valami “odaát”?