Világbotrány!
Lehet szépíteni, lehet hallgatni, lehet másra mutogatni, de amit Magyar Péter és csapata a szentesi kórházban fotózott, az már nem egyszerű szégyen. Az már vádirat.
Minden omladozó vakolatdarab, minden rozsdaette ágykeret, minden lepusztult, penésszel teli kórházi szoba azt üvölti az arcunkba:
„Ha nem termelsz profitot, ha nem fizetsz adót, ha nem hajtod a gazdaságot, akkor nem vagy több egy teherként cipelt statisztikai adatnál.”
Ez lenne a nemzeti egészségügy? Ez lenne a „családbarát kormányzás”?
Ez a magyar valóság, amit Orbán Viktor és a komplett kormányzati elit gondosan elrejt a fényes propagandafüggöny mögé.
Mert a valóságban nem születésszámot kellene emelni, hanem halálozási statisztikát csökkenteni – de az nem fér be a kampányvideókba.
A kormány évek óta hangoztatja, hogy „Magyarország erősödik”, de a szentesi kórház képei másról árulkodnak.
Egy ország erejét nem a GDP adatok, hanem a leggyengébbjeihez való viszonya mutatja meg.
Az, hogy hogyan bánik a betegeivel, időseivel, rászorulóival. És amit ma látunk, az brutális: kegyetlen közöny, ipari mértékű cinizmus, és egy jól szervezett erkölcsi csőd.
Miközben milliárdokat szórnak stadionokra, vadászati expo-kra és fideszes barátok tanácsadói díjaira, addig a magyar beteg egy huzatos, szétrohadt kórházi ágyban próbál nem meghalni.
A kérdés nem az, hogy miért ilyen állapotban van a szentesi kórház. A kérdés az, hogyan merészel még működni egy ország, ahol ez normálisnak számít?
A rendszer üzenete világos: ha már nem dolgozol, ha nem hajtasz, ha nyugdíjas vagy, ha beteg vagy, ha csak „viszed a pénzt” és nem hozod – akkor el lehet rohadni.
Nem vagy hasznos, hát nem vagy fontos. Nem vagy fontos, hát nem kapsz fűtést. Nem kapsz vécépapírt. Nem kapsz tiszta ágyat. Maximum egy sarokba tolt, bűzös szenvedést, amit még intézménynek mernek nevezni.
És még mindig nem lázad a nemzet. Még mindig félrenézünk, hogy „ez csak Szentes, ez csak egy kisvárosi kórház, máshol biztos jobb.” NEM, nem jobb. Ez a rendszer maga. Mert ahol elég bátor valaki ahhoz, hogy fényképet készítsen, ott látjuk az igazságot. Ahol meg nem – ott csak a falak suttognak a nyomorról.
Ez a rendszer nem hibás. Ez így van kitalálva. Szépen csendben kiválogatja, ki éri meg a pénzét – és ki nem. Szentesi horror?
Nem.
Szentes csak az a tükör, amiben végre szembenézhetnénk magunkkal. Ha lenne merszünk hozzá.