Kolumbia poros földjébe nemrég nemcsak egy tárgy csapódott be, hanem maga a kérdés: vajon mit rejteget még előlünk a világ – és ki az, aki ezt elrejtette?
Egy David Velez el Potro nevű férfi olyan vasgömbre bukkant, amelynek már puszta jelenléte is zavarba ejtette a józan észt.
A tárgy kicsi, alig pár kilós, mégis ólomsúlyként nehezedik a valóságunkra.
Különös viselkedése – egyszerre hideg és meleg, hipnotikus hatású, vízzel érintkezve gőzölgő – nem illik semmilyen ismert kategóriába. Nem emberi kéznek való.
A becsapódást követően napokig tartó rosszullét gyötörte a megtalálót, mintha maga a tárgy is védekezne az idegen jelenlét ellen.
El Potro azonban nem hátrált meg – sőt, ahogyan a hun legendák szerint a sírásók sem mertek a király koporsójához nyúlni, úgy ő sem hajlandó megválni ettől a különös ereklyétől.
A tudósok könyörögnek érte, de ő csak egyetlen kutatócsapatnak engedett betekintést – és azt is csak röntgennel. Felnyitni? Na azt nem.

A háromrétegű titok – múltból vagy másvilágból érkezett?
A röntgenfelvételek alapján a vasgömb három, eltérő szerkezetű rétegből áll. A külső, szinte csontkemény burok akár titániumból is lehet, és ősinek tűnő írásjeleket visel magán – olyan szimbólumokat, amelyeken még a mesterséges intelligencia is fennakadt.
Egyedül a mezopotámiai ékírásra hasonlítanak, de teljes megfejtésre még várni kell.
A középső réteg porózus, áthatolhatatlan, akárcsak egy rég elfeledett birodalom lezárt könyve. És a belső mag? Nos, itt kezdődik az igazi rejtély.
A tudományos műszerek csak annyit tudnak: ha fém, akkor nem ebből a világból való. Olyan összetétel, amelyet nem katalogizált még egyetlen periódusos rendszer sem.
És akkor most álljunk meg egy pillanatra. Ismerős ez valahonnan?
A krónikák szerint Attila királyt három különböző fémből készült koporsóban helyezték örök nyugalomra: vas, ezüst és arany fedte egymást, a legbelső réteg pedig egy olyan titkot őrzött, amit még a sírásói sem mesélhettek el – mert elásták őket is.
A legenda szerint az uralkodó végső nyughelyét soha nem találta meg senki. Egyetlen király, egyetlen sír – örök rejtély. Mint egy túlvilági üzenet, amit csak az ért meg, aki maga is határokon túl lát.
És most, évszázadokkal később, egy kolumbiai férfi rábukkan egy háromrétegű vasgömbre, amelynek szerkezete kísértetiesen emlékeztet Attila legendás koporsójára. Véletlen? Ki tudja…
Mi van, ha ez nem egy égi tárgy, hanem egy múltbéli üzenet – túlélve birodalmakat, háborúkat, dinasztiákat?
És mi van, ha Attila nemcsak egy uralkodó volt, hanem valami több – és a koporsója nem hiányzik, hanem épp most bukkant elő, csak éppen a világ másik felén?
Talán a múlt nem a hátunk mögött van, hanem még mindig előttünk, csak vasgömb alakban várja, hogy újra felnyissák.
És talán nem véletlen, hogy még mindig nem tudjuk, hol nyugszik a hunok királya. Mert még nem vagyunk készen rá.