A világteremtő és kultúraterjesztő, akitől valójában minden ered?
A sumer mitolgóia számos titkot rejt az istenekkel kapcsolatban, emlyeket mélységesen tisztelt.
Összességében elmondható, hogy az isteneket egykor égi vándoroknak gondolták.
Olyan uralkodóknak, akik a Nap felől érkeztek, onnan vándoroltak a Földre, hogy az emberiséget tanítsák…
Enki azt jelenti, hogy a “föld ura”, a sumer mitológiában a vezető istenhármas tagja, a felszíni édesvizek – folyók, források, kutak és a mitikus édesvizű óceán, az abzu – ura, a bölcsesség és a művészetek istene.
Ő az istenek közül a legokosabb, gyakran ő hozza helyre a többi isten hibáit. Szimbóluma egy kecskebak-fejű, hal testű kettős lény, szuhurmasú, a zodiákus bak csillagképe.
Az Enki és Ninmah eposz mondja el, hogy kezdetben nem voltak emberek, ezért az isteneknek maguknak kellett dolgozniuk.
Enki eközben az ágyában aludt, ezért nem hallotta panaszukat, de anyja, Nammu felkeltette és Enki ezután agyagból meggyúrta az emberek prototípusait és sorsot szabott nekik a me erők birtokosaként.
Az Enki és Ninhurszag eposz Tilmun – a mai Bahreinnel azonosítják – szigetén játszódik, amelynek leírásában nem nehéz felismerni az Édenkertet.
Enki édesvizet fakaszt felesége, Ninszikila („szűzi úrnő”) kérésére, majd megkívánja a tőle született lányát, Nintut („a szülés úrnője”), akitől megszületik neki Ninmu („a növényzet úrnője”), akitől pedig Ninkura („a hegy úrnője”), és akitől pedig Uttu („takács”).
Enki Uttut is megkörnyékezi álruhában, de ő kikaparja magját és elhinti a földön, amiből nyolc növény sarjad ki.
Enki mindegyiket megkóstolja és előírja a rendeltetésüket, azaz Enki a mezőgazdasági kultúra megteremtője.
Ide kapcsolódik a Lahar és Asnan mítosz, amelyik az istenek ellátására rendeli a „juh” és „gabona” isteni megszemélyesítőit.
Az Enki és a világrend mítoszban Enki útnak indul és elterjeszti a kultúrát a Tigris és az Eufrátesz mentén.
E hagyomány késői továbbélése lehet Bérósszosz Óannésza.
A kultúrateremtő szerepkörben az Enmerkar és Aratta ura című eposzban ő szünteti meg az aranykort azzal, hogy az addigi egységes nyelv helyett mindenkinek saját nyelvet ad.
Megtermékenyíti a földet és „megszabja a sorsát”.
Megteremt az ekét, kapát, téglavető formát, és a gazdasági ágakat egy-egy isten gondjára bízza. Enkimdu („Enki teremtette”) lesz a csatornák és árkok gondozója, Szumukan – a hegyek istene – a növényekkel és állatokkal megtöltött völgyek oltalmazója, Dumuzi, a pásztor, pedig az aklok és karámok őrzője.
Szerepének, mint a világ sorsát megszabóénak, átértékelését jelzi az uruki eredetű III. uri dinasztia idején Innin javára a Innin és Enki mítosz, amelyben Innin csellel megszerzi tőle a me erőket és Eriduból magával viszi Urukba.
Ezek fontos dolgok, és sokat elárulnak arról a rejtett történelemről, amit a mainstrem nem szívesen hisz valósnak.
Csupán mítoszként hivatkoznak rá, noha az elmúlt 20 évben egyre több bizonyíték gyűlt össze arra vonatkozóan, hogy nagyon is lehet valami a sumer istenekről szóló legendák mögött.
Egyesek szerint valójában ősi idegenek voltak, akik asztronautaként látogattak minket, és tudást adtak át.
Mások szerint más dimenziókból érkezett lények, akik az emberiség mentorai voltak.
A teljes igazság az emberi múltban keresendő, már ha hagyják feltárni a teljes titkot…