Nincs klíma a szentesi kórház egyik osztályán, a hozzátartozók vittek be ventilátort.
A minisztérium szerint nincs „klímakrízis”.
„A saját levükben főnek a betegek” – így fogalmazott az RTL Híradónak egy nő, akinek édesanyja a szentesi kórház krónikus belgyógyászati osztályán fekszik.
A kórtermekben nincs légkondicionálás, a hőség pedig több beteget is megvisel.
A problémáról több hozzátartozó is panaszkodott Varga Ferencnek, a térség DK-s országgyűlési képviselőjének.
Varga szerint tarthatatlan az állapot, ezért gyűjtést indított, hogy hűtőberendezéseket vásárolhassanak az osztálynak.
A Belügyminisztérium ezzel szemben úgy nyilatkozott:
a kórházakban nincs klímakrízis, és folyamatosan biztosítják a megfelelő betegellátást.
De vajon kinek hiszünk: a minisztériumnak, vagy azoknak, akik nap mint nap ott szenvednek a kórházi ágyakon?
Miközben a magyar kórházakban hőség, penész, orvoshiány és megalázó körülmények között vergődnek a betegek, a politikai elit tagjai jachtokon pezsgőznek az Adrián, kastélyokat vásárolnak, luxusórákat hordanak, magángépeken utaznak, és tízmilliós öltönyökben pózolnak.
Egy olyan országban, ahol sok helyen még vécépapírt is a hozzátartozóknak kell bevinni a kórházba, ott valami nagyon el van romolva.
Tarthatatlan, hogy 2025-ben a beteg emberek ventilátorokat kunyerálnak, miközben a kormányzati kommunikáció szerint „minden rendben van”.
Miféle ország az, ahol a betegeknek közösségi adományokból kell hűtést biztosítaniuk, mert az állam képtelen rá?
Miféle ország az, ahol az egészségügyben dolgozók túlhajszoltan, nevetséges fizetésekért tartják életben a rendszert, míg a politikai döntéshozók a magánklinikák luxusához szoktak?
Ez már nem pusztán egészségügyi válság – ez egy morális összeomlás.
Egy rendszerszintű szégyen, amelyben emberek szó szerint belehalnak abba, hogy nem jutnak időben kezeléshez, vagy egyszerűen kiszáradnak egy nem hűtött kórteremben.
A politikai elit elfelejtette, honnan jött – vagy épp sosem volt ott, ahol a többség él.
A hatalmon lévők már régen nem értik, milyen a magyar valóság: a várólisták, a mellkasra csöpögő plafon, a gyógyszerhiány, a megalázottság. Ők helikopterrel mennek a reptérre, mi pedig taxival a temetőbe.
Ez nem csak tarthatatlan – ez egyenes út a teljes bizalomvesztéshez. És ha a hatalom nem tesz semmit, előbb-utóbb az embereknek kell lépniük. Mert egy ilyen rendszer nem reformálható – legfeljebb lecserélhető.