Döbbenetes információk láttak napvilágot.
Egy friss tanulmány újabb súlyos vádakat fogalmaz meg a világ legelterjedtebb gyomirtója, a glifozát ellen.
Az Environmental Health folyóiratban megjelent kutatás az olaszországi Ramazzini Intézet kutatóinak munkája, akik kísérleti patkányokon vizsgálták a szer hosszú távú hatásait – erről számol be a Telex is.
Az eredmények sokkolóak: már az EU-ban megengedett alacsony dózisban is korai leukémiát és számos más daganattípust idézett elő – beleértve a májat, a bőrt, a pajzsmirigyet, az idegrendszert és még a húgyhólyagot érintő megbetegedéseket is.
A tanulmány különösen aggasztó annak fényében, hogy az EU 2023-ban újabb tíz évre engedélyezte a glifozát használatát, noha már akkor is számos tudományos bizonyíték utalt a rákkeltő hatásra.
Az Európai Unió szabályozása kimondja, hogy olyan anyag, amely emberre valószínűsíthetően rákkeltő, nem lehetne engedélyezett – mégis, a profit és az ipari nyomás úgy tűnik, felülírta a lakosság egészségének védelmét.
A glifozátot – amely a híres-hírhedt Roundup nevű szer fő hatóanyaga – 2015-ben már az Egészségügyi Világszervezet is „valószínűleg rákkeltőként” kategorizálta.
Ennek ellenére továbbra is ez a legelterjedtebb gyomirtó szer Európában. Maradványait kimutatták élelmiszerekben, ivóvízben, esőben, sőt még az emberi vizeletben is – vagyis jelenléte szinte teljesen körülvesz minket.
Egy előre kitervelt népességcsökkentés?Ha az ember nem lenne annyira hozzászokva a globális cinizmushoz, azt hinné, hogy csak figyelmetlenségről vagy szabályozási hibáról van szó. De ez már több annál.
A tudomány világosan szól – a glifozát ártalmas, sőt halálos lehet. Mégis tovább engedélyezik, forgalmazzák, használják. Mintha egy előre megkomponált népességcsökkentési terv részesei lennénk, csak épp csendben, diszkréten, jogilag takarózva történik minden.
A nagy agrárvállalatok, melyek a glifozátot gyártják és értékesítik, milliárdos hasznot húznak a szerek eladásából.
És miközben egyre több tudományos bizonyíték mutat a rákkeltő hatásra, semmi nem utal arra, hogy a hatóságok azonnali betiltást terveznének.
Előre eltervezett népirtás vagy profitéhség?
Sőt, mintha cinkos hallgatásban folytatódna minden: a kockázatok csúsztatása, a tanulmányok relativizálása, a közvélemény megvezetése.
Mi mással lehetne ezt magyarázni, ha nem azzal, hogy az emberi élet egy bizonyos ponton már csak statisztikai tétel a profitgrafikonokon?
A glifozát története nem csupán a modern mezőgazdaság válsága, hanem a társadalmi szintű közöny és ipari cinizmus diagnózisa is. Miközben milliók kerülhetnek veszélybe, a döntéshozók képtelenek nemet mondani a multinacionális cégek lobbistáinak.
A tragédia azonban nem pusztán tudományos vagy egészségügyi – ez egy morális csőd.
Ahol a gazdasági érdek előbbre való, mint az emberi élet. Ahol a hatóságok nem védelmező szereplők, hanem sokszor a jogi védelem illúzióját nyújtják egy pusztító rendszernek.
Talán ideje lenne kimondani: nem elég több tanulmány, nem elég több adat – cselekvés kell.
Amíg a glifozát továbbra is polcokon van, addig az emberek egészségét egy szűk kör profitéhsége fölé helyezik.
És ha a jövőben generációk fognak kérdezni, hogy hogyan hagyhattuk ezt – jobb, ha van válaszunk.