Az eset felvetheti a világbiztonság kérdését is: bármikor lerohanhatnának minket a földönkívüliek?
A kutatók már régóta megfogalmazták azt a gondolatot, hogy az idegenek a víz alatt élnek, és már az emberek létezése előtt is ott éltek.
Számos jelentést láttunk furcsa repülő tárgyakról, amelyek a vízbe ereszkedtek, és elrejtőztek az óceánok és tengerek hatalmas területein.
Ezeket a repülő tárgyakat közvetlenül is számtalan alkalommal megfigyelték, ahogy kilőttek a vízből az ég felé. Így a víz alatti UFO-k témája nem újdonság az ufológia világában.
Ezeket az UFO-kat azonosítatlan víz alatti objektumoknak (USO ) nevezik.
Tekintettel arra, hogy hadi készültségben állt, a tengeralattjáró egy
szorosan meghatározott útvonalat követett. Annak ellenére, hogy ezen a területen nem kellett volna több tengeralattjárónak lennie, a radar
kimutatta, hogy két megmagyarázhatatlan objektum van a közelben.
A két rejtélyes objektum olyan nagy sebességgel mozgott, ami jelentősen
meghaladta a tengeralattjáróknak megengedett legnagyobb sebességet.
Érezve a jelzések jelentette fenyegetést, gyorsan felkeltették a személyzet figyelmét. A radar szerint a víz alatti UFO-k lélegzetelállító, akár 300
kilométer/órás sebességgel is haladhattak. Ennek ellenére gyorsan irányt változtattak anélkül, hogy csökkentették volna a sebességüket.
A legénység tagjai nem hittek a szemüknek, amikor látták, hogy az USO-k milyen manővereket hajtnak végre a víz alatt.
Az USO-k az egyik percben a felső vízrétegekben voltak, a következőben pedig sokkal mélyebben. Annak érdekében, hogy jobban szemügyre vegye
a különös kíséretet, Alekszej úgy döntött, hogy felemelkednek a felszínre.
Amikor már a felszínen voltak, a kapitány két tiszttel együtt kiszállt a
tengeralattjáróból, és a hídon állt. Megpróbálták kitalálni, mik lehetnek ezek az USO-k, valamint rájönni eredetükre és szándékaikra.
Miközben éppen próbálták meghatározni, hogy mit tegyenek, a következő pillanatban történt valami, ami megrázta őket. Az egyik rejtélyes
objektum függőlegesen kilőtt a vízből.
A tárgy elég nagy volt, de nem haladta meg az 5 métert. A hídon álló tisztek nem emlékeztek az USOb minden részletére, mivel az nagyon nagy sebességgel repült előttük.
Az összes tényt figyelembe véve a parancsnok arra a következtetésre jutott, hogy az a hajó, amellyel most találkoztak, földönkívüli eredetű, és nem
bármely más ország kémhajója.
Ekkor az USO zöldes fényt kezdett bocsátani, ami minden irányban sugárzott belőle. A kapitány kiadta a parancsot, hogy azonnal keressenek menedéket a tengeralattjáróban, és a lehető leggyorsabban kezdjék meg a merülést.
Az USO ekkor ismét gyorsan leereszkedett a vízbe, és az egyik fénysugarát a tengeralattjáróra irányította és üldözni kezdte.
A zöld fény a tengeralattjáró felé irányult, és áthatolt a tengeralattjáró falán. A fénysugár hatására titokzatos módon a tengeralattjáró összes berendezése
kikapcsolt.
A fedélzeten tartózkodók valamennyien hallottak egy furcsa zajt, mintha egy vágót használnának.
A legénység tagjai azt állították, hogy az USO megpróbálta elsüllyeszteni a tengeralattjárót.
Az egész incidens során pánik és rettegés uralkodott a fedélzeten, és számukra ez egy életre szóló élmény volt, amit nem szerettek volna újra átélni. Alekszej Korzsev nyíltan bevallotta, hogy tanácstalan
volt, mit tegyen az adott helyzetben.
Kijelentette továbbá, hogy ő is megijedt, mivel a tengeralattjáróban a 160 méteres, félelmetes mélységben az összes berendezés ki volt kapcsolva.
De mindez figyelmeztetésnek tűnt, mivel a berendezések néhány perc múlva újra működni kezdtek, és az USO hihetetlen sebességgel elindult az
óceán feneke felé.
Alekszej azt állította, hogy a furcsa USO egy idegen jármű volt, amely a tengeralattjáróban használt technológiát és felszerelést
próbálta átvizsgálni.
Az USO-kkal kapcsolatos megfigyelések hosszú időre nyúlnak vissza, és természetükről különféle feltételezések születtek.
Az viszont aligha
lehetséges, hogy a tengeralattjáró egykori kapitányának csupán túl élénk volt a fantáziája.
Állításait a legénység más tagjai is igazolták.
Az ufológia területén egy tekintélyes név, az orosz Vlagyimir Azsazsa is kutatta a víz alatti USO-kkal való találkozásokat, és megállapításai szerint a találkozások 50 százaléka óceánokhoz, több mint 15 százaléka pedig tavakhoz kapcsolódik.