Oltás után fordulhat elő, különösen serdülő fiúknál és fiatal férfiaknál. A kockázat ráadásul a második oltás után magasabb volt. Kiadták a részleteket, megszólaltak a hivatalos szervek is!
Az Egyesült Államok mellékhatás-bejelentő rendeszerében, a VAERS-ben felbukkanó, szívizomgyulladásos jelentéseket vizsgálták meg amerikai kutatók, és megállapították:
aAz mRNS-vakcinák után megnő a szívizomgyulladás előfordulásának esélye, ugyanakkor ezt érdemes összevetni a vakcinák védőhatásaival
– olvasható a JAMA tudományos szakfolyóiratban megjelent tanulmányban. A kockázat a második oltás után volt a legmagasabb.
A szakértők a VAERS-be 2020 decembere és 2021 augusztusa között lejelentett oltási reakciókat vizsgálták, és a szívizomgyulladást ritka, de súlyos nemkívánatos eseményként azonosították, amely az mRNS-alapú COVID-19 oltás után fordulhat elő, különösen serdülő fiúknál és fiatal férfiaknál.
A nem oltással összefüggő szívizomgyulladás eseteivel összehasonlítva a VAERS-ben lejelentett szívizomgyulladásról szóló jelentések az mRNS-alapú COVID-19 vakcinációt követően demográfiai jellemzőikben hasonlóak, de akut klinikai lefolyásukban eltérőek voltak.
A 12 és 29 év közöttieknél és a 30 év felettieknél a szívizomgyulladás előfordulási gyakorisága hasonló volt az oltottaknál és az átlagos populációban, ez megmagyarázhatja, hogy miért került be viszonylag későn, a tömeges vakcináció alatt a ritka mellékhatások közé.
Ezen kívül a nemi eloszlás is hasonló, az átlagos populációban és az mRNS-vakcina után is a férfiaknál fordul elő gyakrabban a betegség.
A szívizomgyulladás tünetei azonban rövidebb ideig jelentkeztek a COVID-19 vakcinával összefüggő szívizomgyulladásos eseteknél, mint a vírusos betegség után diagnosztizált betegségnél.
Az oltást követően jelentett szívizomgyulladásos eseteket jellemzően a vakcinációt követő néhány napon belül diagnosztizálták, míg a tipikus vírusos szívizomgyulladás esetei gyakran enyhe lefolyásúak, és a tünetek néha hetekig-hónapokig jelentkeznek, a betegséget pedig gyakran későn, vagy nem is diagnosztizálják.
A szívizomgyulladás főbb tünetei az oltást követően gyorsabban megszűntek, mint a tipikus vírusos esetekben.
Annak ellenére, hogy az oltás után szinte minden szívizomgyulladásos beteget kórházba szállítottak és klinikai megfigyelés alatt tartottak, jellemzően tüneti gyógyulást tapasztaltak, és csak fájdalomcsillapítást kaptak.
Ezzel szemben a myocarditis tipikus vírusos eseteinek klinikai lefolyása változó lehet.
A serdülőknél előforduló tipikus vírusos szívizomgyulladásos esetek akár 6 százaléka is szívátültetést igényelhet, vagy akár halálos kimenetelű is lehet.