A mainstream régészet a megtalálása óta nem tud mit kezdeni vele, miközben sorra gyűlnek a bizonyítékok arra, hogy ez nem egy ember alkotta helyszín…!
A pumapunku köveinek nagy része egymásba illik, mint valami ősi lego készlet. A köveket a lézerek precizitásával munkálták meg, ami által olyan szorosan illeszkednek egymáshoz, mint egy kirakós darabjai.
A kövek olyan tökéletes derékszögben vannak megvágva, hogy az előállításukhoz minimum egy 19. századi technológiai tudás lett volna szükséges… azonban a jelek szerint ezek a kövek 12.000 évesek.
A legbizarrabb elmélet szerint a Pumapunku egy óriási felhőkarcoló romja, pontosabban elemeinek gyűjtőhelye lehet. Egyesek úgy emlegetik, mint a Bábel tornyának maradványait.
Egymásba kapcsolódnak az elemei. Ez részben visszavezet az előző érdekességre is.
A H-blokkok ugyanis egymásba illeszthetőek, épp úgy, mint ahogyan a mai modern lego darabkák. Egymással összekapcsolva, aztán egymás tetejére pakolva egy nagyon magas és a magasságához képest masszív épületet lehetett volna létrehozni. Ha ez így van, nem tudni mi célt szolgált volna a felhőkarcoló.
Ősi sírkamra lehet a Pumapunku alatt. Kutatók a helyszínen több ízben érzékeltek valamit földradar segítségével.
Ez feltehetően egy olyan a mélyben fekvő sír, melynek köze lehet a Pumapunku rejtélyéhez, azonban a sírt eddig még nem lelték meg.
A “H” blokkok olyan simára vannak csiszolva, hogy a korhoz képest teljesen egyedülállóak voltak akkoriban, amikor készültek. Ez szintén felveti az eredetüknek a rejtélyét.
Egyes teóriák – és egy szájhagyomány útján fennmaradt mendemonda – szerint a Pumapunku építői nem egyszerű emberek voltak, és képesek voltak hanghullámok segítségével lebegtetni a több tonnás köveket.
Pumaunku egyik legnagyobb rejtélye az, hogy hogyan voltak képesek ekkora távolságokat megtenni a kövekkel.
Ugyanis a Pumapunku eredeti helyéről mintegy 90 km-re is találtak ilyen megmunkált, “vágott” köveket. Ráadásul ehhez a távhoz a Titicaca-tavon is keresztül kellett volna vágniuk a készítőknek.
A “H” blokkoknak hívott összeillesztett kövek között vannak olyan összeillesztések, melyek annyira pontosak, hogy egy papírlapot sem voltak képesek a tudósok és régészek besuvasztani a kövek közé. Ez elképesztően fejlett technológiára vall.
Egyes elméletek szerint a helyszín valamiféle gyár lehetett, ahol ezeket a hatalmas blokkokat, egymásba illeszthető darabokat hozták létre, majd szállították el más helyekre.