Kétfajta gazdi létezik, legyen szó bármilyen állatról.
Azok, akik szeretnének kedvencük mellett maradni, amíg kezelik, esetleg elaltatják őket, és azok, akik nem.
Egy állatorvos azonban, akinek mindkét értelemben megvannak a tapasztalatai, inkább azokhoz szólt Facebook bejegyzésében, akik úgy döntenek, hogy nem maradnak kedvenceik mellett.
Az állatorvosnak szilárd véleménye van arról, hogy mit kell tenni és mi a helyes az ilyen típusú helyzetekben.
Ezt a véleményét pedig nyíltan kifejezte a megosztott bejegyzésben, ami gyorsan elterjedt az interneten.
Bejegyzésében az állatorvos mindenkit emlékeztet egy egyszerű dologra – amikor befogadunk egy háziállatot az életünkbe, szembe kell néznünk azzal az elkerülhetetlen ténnyel, hogy valamikor el fog pusztulni.
Igen, ez minden esetben egy rossz nap/időszak, nyomasztó és fájdalmas tapasztalat, ezzel nem is lehet vitába szállni, de végig ott kell lennünk kedvencünk mellett.
Nem szabad magukra hagynunk háziállatainkat, amikor szükségük van ránk. „Ne hagyd, hogy egy idegenekkel teli szobában kelljen átlépniük az életből a halálba, egy olyan helyen, ahol nem szeretnek lenni. Keresni fognak téged, ha magukra hagyod őket.”
– írja az állatorvos.
A legegyszerűbb módja annak, hogy megértsük, mit érezhetnek kedvenceink azokban a pillanatokban, ha megpróbáljuk beleképzelni magunkat a helyzetükbe.
Ekkor rájövünk, hogy az állatok nem értik, miért hagytuk őket magukra, amikor betegek, félnek, öregek, vagy éppen rákban haldokolnak. Szükségük van a támogatásunkra, és nekünk biztosítanunk kell ezt a számukra.
Az állatorvos tapasztalata szerint, ha egy háziállatot magára hagy a gazdája, amikor haldoklik, vagy amikor elaltatják, az egyetlen dolog, amit minden állat egyformán megtesz, hogy keresi a gazdáját.
De nem teljesen logikus és várható ez? Bárki ugyanezt tenné.
Fájdalom, bánat és szenvedés idején mindenki a számára legfontosabb személyt keresi, állatok és emberek egyaránt.
Dr. Evan Shaw számos háziállatot altatott már el karrierje során, és erre a következtetésre jutott:
„Nagyon sok visszatérő ügyfelem van, és azt tapasztaltam, hogy azok az emberek, akik nincsenek kedvencük mellett a végső pillanatokban, később ezt bánják meg a leginkább.
Teljesen megértem, milyen nehéz lehet, de a halál végső soron az élet része, és meg kell tapasztalni, hogy segítsen a gyász folyamatában.”
Mindennek tudatában talán már kétszer is megfontoljuk, mielőtt magára hagynánk kedvencünket egy idegen emberekkel és ismeretlen tárgyakkal teli szobában. Az utolsó hatásnak, amit az életére gyakorlunk, pozitívnak kell lennie.
Ne hagyd, hogy az orvos legyen az egyedüli támasza, akinek véget kell vetnie az életének.
Fogd meg még egyszer, utoljára a mancsát, hogy átsegítsd a fájdalmon és a szorongáson.
Szeresd és dédelgesd, amíg még megteheted.