“Na, fiúk, lányok! Személyes tapasztalatok következnek arról a katonás rendről, amit Szent Nyunyóka és hű fegyverhordozói ácsoltak itt össze nekünk az Oltási programnak csúfolt káosz kézikönyve alapján. “
Januárban regisztráltam az egész telibevert családot online. Mindenkit sikeresen. Gondoltam akkor.
Apám kb. egy hónapja kapta az első behívót 74 évesen ruszkira, aztán meg kínaira. Egyiket se vállaltuk be, de múlt héten megkapta a Pfizer első adagját. Köszönjük a Jászberényi Szent Erzsébet Kórház oltópontján dolgozók áldozatos munkáját és kedvességét! Apu oltási értesítésekor rákérdezett arra a háziorvosunknál, hogy anyu mikor kap oltást. A doktornő közölte, hogy ők is csodálkoznak, de nincs a listán. WTF Dehát regisztráltam
Hosszas keresgélés után találtam e-mail címet, ahol jelenthetem a gondot. A vakcunainfós telefonvonal ugyanis lejátszotta a teljes Egmont nyitány mellett szerintem Beethoven összes szimfóniáját is, de a retkes telefont senki fel nem vette (nem, valójában nem Beethoven művet nyomnak, az túl színvonalas lenne, de nyilván szívesebben hallgattam volna).
Írtam hát szép, szofisztikált levelet 3 e-mail címre is, hogy mégis kit kell “megkérnem”, hogy anyám regisztrációja okés legyen?
Közben újra regisztráltam másik e-mail címmel, mert ismerjük a magyar eljárásrend pontosságát, (engem nem bsztok át).
Meglepetésemre jött válasz! Mindegyik e-mailről külön-külön. Összefoglalom a tartalmát: Legyek nyugodt, a regisztráció sikeres volt, feldolgozás alatt van, h anyámról a háziorvos is tudjon. Amíg anyámat feldolgozzák, addig csak csendben az orrom alatt morgok, meg egyébként is: hát válaszoltak!
Nekem, névre szólóan, és nem úgy, mint egy barátnőmnek, akit Éváról átkereszteltek Zitára , és súlyos autoimmun betegségéből gyorsan egészségessé is nyilvánították. Távgyógyítás pipa! Igen, ez a Nemzeti Adatvédelmi Központ. Ők. Védik. Az adatainkat.
Naszóval. Anyám azóta is feldolgozás alatt áll, ennek lassan 2 hete, de Isten malmai lassan őrölnek.
Közben Tibor Szántai megkapta az oltási igazolványát, igazoltan átesett a betegségen még november elején. A bajom ezzel csak annyi, hogy elvileg félévig van védettsége, ha van egyáltalán, az igazolványa április helyett mégis június közepéig érvényes.
A kettő közé eső szűk két hónapot meg bekkelje ki valahogy, mert oltást azt vagy kap vagy nem, hiszen van igazolványa június közepéig! És még mindig nem tettem volna nyilvánosan szóvá kvára semmit, de ma kaptam egy levelet, ami mellett egyszerűen nem tudok szó nélkül elmenni.
Gyerekek! Nem hiszitek el, de megkaptam az oltási igazolásomat! Én. Nem, nem siklottál át a szófosásomban semmi felett. Szép kis színes plasztik kártya. Önmagában egy kettes alával még el is tudnám fogadni, hiszen voltam koronás, bár papírom nincs róla, hivatalos kontaktként karanténban is töltöttem 10 napot még novemberben, de nem teszteltek (minek is, kicsire nem adunk), csak enyhe tüneteim voltak. Szóval elsőre azt hittem, ezért kapok kártyát.
Oltást ugyanis 37 évesen még nem is reméltem, majd talán karácsonyra meglesz, gondoltam. Addig majd túlélünk…, vagy mi…
Aztán kezemben a kártyán az utolsó sort olvasgatom.
Azóta is. Nézzétek meg jól! Igen, az ott az oltásom időpontja.
Az oltásomé, amit remélem, valaki más legalább megkapott, mert én hót ziher, hogy nem kaptam még se oltást, se chipet, se 5G vezérelt tetves nanorészecskéket, se sóoldatot, se semmilyen nemzetiségű oltóanyagot. Engem utoljára a gyerekorvos oltott be, fingom sincs mi ellen, mert akkor még pont lesz.rtam, csak legyek túl rajta.
Szóval kérdezem én az Államalapító Szent István Emlékérem-díj legfrissebb birtokosaként Nyunyóka professzor asszonyt és nagyra becsült kollégáit, hogy ezt mégis az oltási terv melyik keresztberakott fejezetében sikerült így összekulimajszolni
Forrás (Anna Rédei)