A Talmud szerint Ádám egy iszapból összetapasztott “gólem” volt. Tabari beszámolója szerint Ádám száraz test maradt 40 napon keresztül, aztán fokozatosan életre kelt a fejétől lefelé…
A Tóra szerint Ádámot a föld porából teremtették, a Talmud ezen túlmenően azt is leírja, hogy először iszapból összetapasztott gólem volt.
Muhammad ibn Dzsarír at-Tabari, a korai iszlám kommentátor, további részleteket közöl a zsidó hagyományokra hivatkozva.
Tabari feljegyzi, hogy amikor elérkezett Ádám teremtésének ideje, Isten elküldte Gábriel arkangyalt, majd Mihály arkangyalt, hogy hozzávaló agyagot gyűjtsenek a Földről.
A Föld viszont nem engedte, ezért az angyalok üres kézzel tértek vissza.
Tabari továbbá azt állítja, hogy Isten válaszul elküldte a Halál angyalát, aki minden tartományból gyűjtött agyagot, és ez a magyarázat az emberi fajta sokféleségére.
A Tóra leírja 1. Mózes 2,7-ben, hogy Isten eleinte az életnek leheletét fújta az első ember orrába, és bár ezt általában úgy értelmezik zsidó és keresztény körökben, hogy azonnal történt, Tabari beszámolója szerint Ádám száraz test maradt 40 napon keresztül.
Aztán fokozatosan életre kelt a fejétől lefelé, tüsszentett egyet, amikor készen volt, és azt mondta:
Dicsőség Istennek, minden lénynek az Urának.
Megteremtése után Ádámnak – az első embernek – állítólag megadatott az uralom minden alsóbbrendű lény felett, melyeknek azután elkezdett neveket adni.
Mint az egyik ember, akihez Isten közvetlenül beszélt, Ádám próféta az Iszlám hit szerint.
Ádám teremtése ősgenetikai beavatkozás volt, egy sokak számára nyilvánvaló azok közül, akik hisznek abban, hogy ősi asztronauták látogattak egykor a Földre, és tulajdonképpen ők indították be az emberiség evolúciós fejlődését.
Ennek pedig számtalan konkrét nyoma van, elég ha a titokzatos 37-es számot említjük, mely furcsa mód többszörösen ismétlődik a genetikai kódunkban.
Minden bizonnyal nem véletlenül, hiszen ez tulajdonképpen a teremtőink biológiai értelemben vett “aláírása”.
De ez már egy másik történet…