Szenzációs felfedezés, amiről nem beszélnek? Vagy valami más állhat a háttérben?
Tényleg megtalálhatták a frigyládát titokban? Mi az igazság abból a hírből, miszerint ráleltek a világtörténelem és az egyház egyik legnagyobb történelmi ereklyéjére?
A frigyládáról már beszéltünk nem is olyan régen több ízben is.
Egyesek szerint csupán bibliai fikció, mások szerint valódi tárgy volt, de Salamon templomával együtt megsemmisült, amikor Kr. e. 587-ben a babiloniak elfoglalták Jeruzsálemet.
„Megcsinálá az asztalt is sittim-fából: két sing a hossza, a szélessége egy sing, magassága másfél sing. És beborítá azt tiszta arannyal, és csinála reá köröskörül arany pártázatot. Csinála egy tenyérnyi széles karájt is köröskörül; és a karájhoz csinála arany pártázatot köröskörül” (Móz. II. 37, 10-12).
Egy nemrég ismertetett elmélet ppdig azt vázolta fel, hogy a frigyláda valójában egy energiaforrásként, egyfajta ősi akkumulátorként szolgálhatott, mely a gízai nagy piramisban kapott helyet.
Érdekes módon ugyanis a Király kamrájába tökéletesen beilleszthető volt, ha valóban úgy nézett ki, ahogy a leírások mesélnek róla.
A mérések és elemzések szerint valóban beférne pontosan az adott kamrában található kőszarkofágba, ami nem lehet véletlen…
Az idők során azonban a frigyládának nyoma veszett, és még ha valóban ott volt egy darabig a Király kamrájában a nagy piramis belsejében, eltűnt onnan.
Az információk szerint Ron Wyatt régész, felfedező találhatta meg végül Jeremiás sírjában.
A történelem folyományaként világossá vált, hogy a zsidók többé nem a kiválasztott nép, amikor a frigyládából isten hangja azt a parancsot adta, hogy a ládát szállítsák át az Etióp-birodalomba.
Jeremiás próféta rejtette el a zsidóság egyik legszentebb tárgyát, mások szerint a babilóniak elrabolták azt.
Ron Wyatt 1999-ben elhunyt, aki az első volt, aki felfedezte azt a titkos barlangszerű kamrát, ahol a frigyláda lehetett Sőt, a frigyládán vérnyomokat is talált, amiről egy interjúban elcsukló hangon mondta, hogy az csakis Krisztus vére lehetett.
Egy elmélet szerint ugyanis efölött feszítették meg Jézust is, akinek a vére egy földrengés következtében folyt a barlang alsóbb részén korábban elhelyezett frigyláda tetejére.
A történetről azóta mély hallgatás van. A vérmintákból pedig számtalan érdekes dolgot lehetett kiszűrni, amit ott találtak.
A frigyládának pedig nyoma veszett. Sokak szerint azért, mert valami olyasmit találtak, vagy fedeztek fel vele kapcsolatban, mely az egész világot megrázná, és nem kerülhetett illetéktelen kezekbe, ezért egy ismeretlen, védett helyre szállították, és megpróbálták az egész felfedezést szép csendben elsikálni.
Jézust valamilyen barlangban helyezték el a megfeszítése után, hiszen Máté evangéliuma Krisztus feltámadására utalva ezt írja:
“Mert a miképen Jónás három éjjel és három nap volt a czethal gyomrában, azonképen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában.”
Más források szerint a frigyláda eleve már akkor sem volt ott, mikor Ron Wyatt megtalálta a barlangot, ahol felfigyelt a mennyezeten látható megfeketedett anyagra, amit később Krisztus véreként azonosított.
Több előkerült videón látható, amint a vérmintát rekonstruálás után mikroszkóp alá helyezik, majd sokszoros nagyítás után feltűnik a benne lévő sok ezer élő részecske!
Krisztus megtalált, több ezer éves vére ugyanis még mindig élt. Erről majdnem síró hangon számolt be Ron Wyatt a lent látható videó végén.
A vérminta 24 kromoszómát tartalmazott, holott az emberi vérben 46-nak kellene lennie, 23 az anyától és 23 az apától.
Elméletileg Ron Wyatt állításai szerint ez a gyermek nem tudott volna fejlődni, és súlyos születési rendellenesége kellett volna hogy legyen…
Hogy mi az igazság Ron Wyatt és a frigyláda, valamint Krisztus vérének felfedezésével kapcsolatban, még ma is heves viták tárgya.
Vannak, akik szerint az egészből semmi sem igaz, mások szerint az egész az igazság eltusolásáról van szó, és arról, hogy a mainstream régészet továbbra is őrizhesse magában a titkot, amit az emberiség soha nem tudhat meg: hogy pontosan mi volt a frigyláda, és mi lehetett benne…