A sumér agyagtáblák két „teremtést” írnak le.
Először azt említik, hogy az emberek „kinőttek”, mint a növények a földből, egy bizonyos Uzumúa nevezetű helyen („ahol a testet növesztik”). Ezek inkább emberszabású állatok voltak még, mint valódi emberek.
Nem ismerték a kenyeret, nem viseltek ruhát, kezükre támaszkodtak járás közben, és legeltek, mint a birka. Egy másik mítosz szerint azon a helyen az embereket „növesztették” a lemészárolt istenek véréből. Ez összekötheti egymással a két teremtést.
…Ha megfontoljuk a lehetőséget, hogy ezek az istenek utazni tudnak az űrben, akkor a Nibirut tekinthetjük űrállomásnak a „Tiamat tengerében” (a bolygóközi térben), ahol lebegő határőrként ellenőrzi a Föld és a földönkívüli tér közötti áthaladást. Elég nagy lehet, hogy „csillagként” észleljük. Vagy lehet, hogy a Nibiru egy bázis a Holdon? Esetleg maga a Hold? Két orosz tudós, Michael Vasin és Alexander Scherbakov 1978-ban előállt egy elmélettel, miszerint a Hold üreges lehet, és hatalmas űrhajóként működhet. 21 Ez megmagyarázhatná a Hold néhány különös tulajdonságát. Az elmélet jól egybevág az Enúma elis leírásával.
Persze mindkettő igaz lehet: az anunnakik jelen lehetnek a Holdon (vagy benne), és az X bolygón is. Ma már egyre több bizonyíték mutat arra, hogy a bolygó valóban létezhet, bár nem egyszerű a bizonyítékok közül kiválogatni azt, ami valóban helytálló. Mindenesetre az Enúma elis leírása a Nibiruról felettébb jól ráillik a Holdra. Az X bolygó elmélete nem illik bele az Enúma elis kevéske információjába. De talán a szöveg csupán kihagyja az X bolygót. Az Enúma elis leírja, hogy áthalad a „tengeren” (Tiamat), mégpedig a „közepén”.
A „tenger” lehet a naprendszerünkben az űr, míg a „Tiamat közepe” az aszteroidaövezetet idézi, mely a bolygórendszerünk közepén keletkezett egy Tiamattal azonosított bolygóból. Vajon az X bolygótól felénk, vagy épp a másik irányba történik ez az áthaladás „Tiamat közepén”? Gondolhatunk a Nibirura úgy is, mint a Jupiter (Marduk bolygója), amit nevezhetünk „őrzőnek” abban az űrbeli térségben. Ha körbejárjuk a témát, számos lehetséges elméletet találunk, de véleményem szerint a Nibiru nem azonos az X bolygóval, bár attól még nincs kizárva, hogy az utóbbi is létezik. Valószínű, hogy mindkettő létezik, ezzel összezavarva a beazonosítási törekvéseket. Mindenesetre úgy tűnik, Sitchin volt az első, aki szerint a kettő egy és ugyanaz.
TOVÁBBI ÉSZREVÉTELEK AZ EMBER „TEREMTÉSÉRŐL”
A sumér agyagtáblák két „teremtést” írnak le. Először azt említik, hogy az emberek „kinőttek”, mint a növények a földből, egy bizonyos Uzumúa nevezetű helyen („ahol a testet növesztik”). Ezek inkább emberszabású állatok voltak még, mint valódi emberek. Nem ismerték a kenyeret, nem viseltek ruhát, kezükre támaszkodtak járás közben, és legeltek, mint a birka. Egy másik mítosz szerint azon a helyen az embereket „növesztették” a lemészárolt istenek véréből. Ez összekötheti egymással a két teremtést. Így arról van szó, hogy az emberek egy állati létből emelkedtek fel. Megkapták az élet leheletét (ez talán a lelket jelenti), és ezáltal igazából emberré lettek, és gazdálkodással foglalkoztak.
A második „teremtés” Sitchin szerint az istenek által kivitelezett génmanipuláció volt, amit később még kifejtek. Az Atrahaszísz-eposz említi, hogy az istenek igigi-nek nevezett csoportja kénytelen volt kemény munkát végezni. Negyven év után fellázadtak, és elégették a szerszámaikat. Ezután Enlil elé járultak, és háborúval fenyegették. Túl nehéz munkával bízták meg őket, és rendezni akarták a helyzetet Enlillel. Enki vetette fel, hogy „gyártsanak” embereket, akik majd elvégzik ezt a munkát. Egy születés-istennőre, Belet-Ilire (további nevei: Mami, Nintu és Ninmah) bízták a feladatot. Az istenek agyagot kevertek össze vérrel, és egy lemészárolt isten testével. Tizennégy kiválasztott istennő kihordta az eredményt. Tíz hónap után megszületett hét fiúgyermek és hét leánygyermek. Ők lettek az első munkások, akiket lullunak neveztek. Ettől kezdve férfi és nő közti testi kapcsolattal szaporodtak. A megteremtett rabszolgáknak fekete haja volt, ezért „fekete fejűeknek” is nevezték őket. Mi lehetett az „agyag”, amiről itt szó van? Az istenek „fentről, abzuból” szerezték. Itt az abzu Enki temploma lehetett, ahol megtalálható volt a „szent víz” (különleges energiák”?).Az „agyag” valamiféle genetikai folyamat hordozóanyaga lehetett. A vér és a test géneket tartalmaz, egy anunnaku esetében is. (Az anunnaki szó valójában többes számú, ezt jelenti, hogy az istenek népe, és egyes számban anunnaku lenne.)
A folyamat nem járt azonnali sikerrel, mert eleinte az embereknek különféle fogyatékosságai voltak az Enki és Ninmah mítosz szerint. Létrehoztak egy embert, aki nem tudta használni a karjait, egy másik a szemét nem tudta becsukni, egy harmadiknak béna volt a lába; volt egy inkontinens férfi, egy meddő nő, és egy nem nélküli teremtmény. A születés-istennő csalódott volt, Enki közbeavatkozott, és javasolta, hogy egy nő méhébe ültessék egy férfi ejakulátumát.
Ez is fogyatékos lényt eredményezett. Ami ezután történt, azt az agyagtábla hiányzó kb. tíz sorában írták le.
De végül az istenek sikeresen megteremtették a munkás embereket. Mi lehetett az a munka, amit az igigik, majd később az emberek végeztek?
Az Atrahaszísz elmondja, hogy öntözőcsatornákat ástak, például a Tigris és az Eufrátesz folyót, valamint csatornákat és vízforrásokat.
A kiásott földet hegyekbe tornyozták. Sitchin szerint aranyat ástak, hogy aranyport vegyítsenek bolygójuk légkörébe, mert a termosz elvéhez hasonlóan akarták megakadályozni a meleg elszivárgását. (Sitchin szerint a Nibiru lehűl a Naptól távol töltött évezredek során,)
Elmélete szerint az arany az istenek számára életelixír volt, bár vagyoni szempontból nem bírt olyan értékkel, mint az embereknél (vagy épp azért kezdték el értékesnek tartani az emberek, mert az anunnakik igényt tartottak az aranyra).
Michael Tellinger Az anunnakik titkos története (Slave Species of the Gods) című könyvében azt írja, hogy az anunnakik elsődleges célja a nemesfémek, főleg az arany kitermelése volt a bolygónkon.
Véleményem szerint azonban kissé túlságosan feltétel nélkül támaszkodik Sitchin elméleteire, amiket saját kutatásával egészít ki.
Tellinger Dél-Afrikában romokat talált, amik állítása szerint az anunnakik települései voltak, ahol valószínűleg aranyat bányásztak. Zimbabwe területén vannak rejtélyes romok, és ősi időkből származó aranybányák.
Részlet az Anunnakik impériuma című könyvből