“A saját álmomat élem!” Kívánjuk, hogy ez az álom örökké tartson!
Az SMA-s kisfiú anyukája megható sorokban írja le, miért is olyan különleges, álomszerű számára a reggeli kelés, indulás az oviba.
Szerda van. Ülök az autóban, vezetek az ovi felé. 8 óra múlt, de én már egyszer elfáradtam”
– kezdi legújabb posztját az SMA-s Zente édesanyja.
A bejegyzésben pedig részletesen elmeséli, hogyan telik egy reggelük.
Reggel, amikor csörög Ati ébresztője én is hallom. Igyekszem nem teljesen felébredni. Aztán azt is hallom, amikor kint szöszmötöl a kazánnál és begyújtja a tüzet. 7-kor már az én ébresztőm szól. Nem nehéz felkelni, mert eleve nem vagyok nagy alvó.
Gyors öltözés, pipere, aztán kiengedem Fruzsi kutyát. Várja a reggelit, amit nem kap (kissé dundus lett az elmúlt időszakban). Helyette néhány jutalom falatka jár, elvégre annyira hízeleg… Eldobom kétszer a sípoló sünit. Örül neki, reggel csak ennyi játék jut… Helyette elkísér a kazánhoz. Teszünk a tűzre. Aztán elkezdem kipakolni Zente dolgait az autóba és beindítom a motort, hogy jó meleg legyen. Kicipelem a gurit is végezetül (kerekesszék).
Zente ébred! Mosolyogva és már a sötétben elkezdi a mondókáját: “Zente haja szőke, anya haja barna…” hihetetlen, hogy egy 2 éves gyermeknek 24 óra is kevés lenne elmesélni azt a sok gondolatot ami a fejében jár. Megissza a tápszert, öltözünk. Könyvet kér!
Megpróbálom lebeszélni, sietni kell! (néha sikerül néha nem, akkor olvasunk pár percet)
Már indulna, de még nem lehet. Köhögni kell! Ezt szereti, de tudja, hogy utána orrszívás is van. Ez a része folyamatos tiltakozás. Nagy nehezen felöltözünk teljesen. Én már eddigre kb. megsülök. Végül választ egy játékot. Egyezkedünk, hogy mindig csak egy “valaki” jöhet velünk”
-meséli a posztban Zente édesanyja, a bejegyzés végén megható sorokban magyarázza el, miért is ilyen különleges számára ez a reggeli készülődés és az út az ovi felé.
“Szóval végre úton vagyunk. Mögöttem Zente szépen csendben ül, egy nagy plüss dínót szorongat.
Néha hátrapillantok. Tudom, hogy jól van szóval nem azt ellenőrzöm, csak gyönyörködök!
Ki ez a (számomra) csodaszép ovis nagyfiú!? Szinte hihetetlen. Olyan sokszor elképzeltem ezt és most minden olyan tökéletes.
A saját álmomat élem! Nincs nálam boldogabb! (szerintem Zenténél sem) Köszönöm Nektek!”