Döbbenetes felfedezést tettek a kutatók ami megváltoztathatja a világunkat is.
A vizsgálatok azt sugallják, hogy a glükoalkaloidok a paprikában, a goji bogyóban és az áfonyában is megtalálható, természetesen előforduló vegyi anyagok rendelkeznek bizonyos rákellenes tulajdonságokkal.
A lengyel kutatók úgy vélik, hogy
a zöldségekben található bioaktív vegyületek segíthetnek a betegeknek elkerülni a meglévő kezelések brutális mellékhatásait.
Bár a kemoterápia rendkívül sikeres a rákos sejtek elpusztításában, számos kellemetlen mellékhatást, például hajhullást, hányingert és fáradtságot okozhat.
Ez azért van, mert a gyógyszerek a rákos sejtek célzott kezelése mellett a test más részein lévő egészséges sejteket is elpusztítják .
Magdalena Winkiel, a poznańi Adam Mickiewicz Egyetem professzora és kollégái szerint ezért érdemes újra megvizsgálni a gyógynövények tulajdonságait.
Csapata áttekintette a glükoalkalkaloidokkal – a burgonyát, paradicsomot és padlizsánt is magában foglaló Solanacease növénycsaládban bőségesen előforduló vegyületekkel – kapcsolatos bizonyítékokat.
Winkiel csoportja szerint ezek a vegyi anyagok megfelelő dózisban “erőteljes klinikai eszközök” lehetnek.
Öt glükoalkaloidra – szolanin, kakonin, szolaszonin, szolamargin és tomatin – összpontosítottak.
Ezek Winkiel szerint a jövőben gyógyszerek kifejlesztésére használhatók.
A leukémiasejtek egy bizonyos típusán végzett vizsgálatok azt is kimutatták, hogy kis dózisban a szolanin elpusztítja őket.
A kakonin gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkezik, és a csapat szerint a szepszis kezelésére is alkalmas lehet.
A szolamargin megállíthatja a rákos májsejtek szaporodását, a kutatások szerint.
A szolaszonin vélhetően hasonló módon működik.
Az eredmények szerint a tomatin támogatja a szervezet sejtciklusainak szabályozását, segítve a szervezetet a rákos sejtek elpusztításában.
Arra vonatkozóan azonban még nem végeztek kutatásokat, hogy a vegyi anyagok miként tudnak harcolni a rák ellen az emberi sejtekben, a kutatás egyik legkorábbi szakaszában.
Winkiel szerint ezek a vizsgálatok létfontosságúak annak megerősítéséhez, hogy mely glükoalkaloidok “elég biztonságosak és ígéretesek ahhoz, hogy embereken teszteljék őket”.