A tudatot régen is, és ma is sokféleképpen értelmezik.
És mi van, ha nem is létezünk? Egy különös elmélet ezt támasztja alá.
A tudat a filozófiában és a pszichológiában az agy legmagasabb rendű, csakis az emberre jellemző funkciója, amelynek lényege, hogy célszerűen visszatükrözi a külső tárgyak tulajdonságait és kapcsolatait, megtervezi a cselekvést és következtet annak majdani eredményére.
Ráadásul vonatkozhat a bennünk felhalmozott tudati élmények, képzetek, fogalmak összességére is.
Senki sem tudta a múltban, és tudja jelenleg sem megmagyarázni a tudatot teljes mértékben.
Talán a legközelebb maga Sigmund Freud járt. Sigmund Freud a lelket szerkezethez hasonlította, amit különböző részekre bontott.
Először az 1900-as Álomfejtés című művének VII. fejezetében mutatta be topográfiai modelljét.
A modell a lelki szerkezetet három részre, a tudattalanra, a tudatra, a tudatelőttesre tagolta.
Ezeket a lélekrészeket Freud instanciáknak nevezte el.
A tudattalanban Freud az ösztönöket és az elfojtott vágyakat helyezte el. A tudatelőttes szerinte emléknyomokat és szóképzeteket tartalmaz.
Egy új felvetés azt feltételezi, hogy a tudatot azért nem sikerült mind a mai napig megfejteni, mert valójában nincs is.
Vannak olyan feltételezések, melyek szerint az agy tudat nélkül létezik. És azt sem szabad elfelejteni, hogy az egész testünk, így agyunk is több milliárd apró sejt és organizmus együttese.
A legkisebb egységek pedig már szimpla kémiai folyamatokkal írhatóak le, melyek szervetlen anyagokból állnak. Ez gyakorlatilag azt is jelenti, hogy ilyen értelemben halottak vagyunk.
Hiszen a legkisebb biológiai egységek már most sem tekinthetőek élőnek, és ezekből épülünk fel.
Ha magunkat atomjainkra szedünk, bio robotok milliárdjait fogjuk találni. Sehol egy tudat, vagy lélek.
Ha nincs tudat ugyanis, valószínűleg lélek sem. Vagy legalábbis nem ebben a síkban van, hanem egy másikban.
A sok-sok apró robotikus szerkezet adja tehát a tudatnak nevezett illúziót?
Nagyon könnyen elképzelhető.
A tudat összefügghet az univerzummal, és annak viselkedésével.
Nagy talány, hogyha nincsen tudat, mi határozza meg az egyes kvantumfizikai jelenségeket.
A kérdés abban áll, hogyha nem figyelnénk a világot, akkor az vajon létezne-e ?
Tudatunkkal figyeljük ezeket? Vagy csak a tudatunk illúziójával?
Így azért elég összetetté válik a kérdés.
Azt is tudjuk viszont, hogy a valóság mindig roppant bonyolult.
Ezen embert próbáló kérdésen lehet eltöprengeni napokat, heteket is. Te mit gondolsz?
Van tudatunk? Vagy csak a tudatnak egyfajta illúziója van meg bennünk?
Ha valóban csak egy illúzió, akkor lehetséges lenne, hogy azért nincs valódi tudatunk, mert egy szimulált világ rabjai vagyunk?