Ez még a régészeket és történészeket is ledöbbentette.
A mohácsi csatát a magyar történelem egyik legszomorúbb, sorsfordító történelmi eseményének tartjuk.
Éppen ezért meglepő, hogy a közelmúltig lényegében fogalmunk sem volt arról, hol vívtuk meg a törökökkel, néhány új kutatásnak azonban alighanem sikerült tiszta vizet öntenie a pohárba.
Annyi bizonyos, hogy a legendás csata 1526. augusztus 29-én zajlott le Mohács környékén, és elsöprő oszmán sikerrel zárult.
Elesett az ifjú II. Lajos király, és hamarosan Magyarország nagy része másfél évszázadra török uralom alá került.
A középkorban – a közhiedelemmel ellentétben – csak ritkán vívtak ilyen nagyszabású, nyílt ütközeteket.
Az általában túlerőben lévő oszmán sereggel ez mindig is kockázatos vállalkozásnak számított volna, még a nagy Hunyadi János is elveszítette velük szemben az összes nagy nyílt csatáját.
„II. Szulejmán (helyesen) úgy gondolta, hogy egy csata kikényszerítése őt hozná taktikai pozícióba. A törökök agresszíven benyomultak az ország belsejébe, és ezzel kényszerhelyzetbe hozták a magyar uralkodót.
A király ugyanis nem tehette meg, hogy visszavonuljon, és ne próbálja meg megvédeni az országot. Így a döntő csata elkerülhetetlenné vált”
– olvasható a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) egyik friss írásában.
A megszólaló hadtörténészek szerint II. Lajos tisztában volt azzal, hogy minimálisak a magyar esélyek, ezért próbáltunk részenként megütközni a török sereggel.
Az első ellenséges hadtestet meg is vertük, ám a fősereg megérkező többi részével már nem bírtunk.
Még az 1990-es évek elején sem volt konszenzus arról a történészek körében, hogy hol is zajlott pontosan a mohácsi vész.
Eleinte az volt a leginkább elfogadott, hogy Mohácstól 11 kilométernyi távolságra, délnyugatra került sor a csatára, de aztán a majsi völgy egy másik területe bizonyult „befutónak”.
Ott nemcsak cseréptöredékeket, puskagolyókat találtak, hanem épületromokat is.
A feltételezett helyszínt aztán fémdetektorral és más modern eszközökkel is átvizsgálták, és ma már a feltárást végző kutatók 80–90 százalékban biztosak benne, hogy a tényleges helyszínre bukkantak rá.
Eddig 8000 fémtárgyat emeltek ki a lelőhelyről, amelyek közül 300 (lövedékek, lószerszámok, fegyverek) kapcsolódhat a csatához.
„Az igazi áttörést azonban a tömegsírok vizsgálata hozhatja majd…
Talán elesett zsoldos lövészek feküdhetnek a sírokban, de egyes feljegyzések szerint a szultán a csata utáni napon kétezer előkelő magyarnak vágatta le a fejét, és ők is lehetnek az áldozatok”
– olvasható az MTA említett munkájában.