A helyi népek úgy tartják, hogy az istenek Atlantisz elsüllyedése után ide vonultak vissza, mert elegük lett az emberiségből. Egy isteni küldöttekből álló szerzetesi rend, az Egyetemes Szerzet építette ki itt utolsó lakhelyét, mely a mai napig is létezik, de el van rejtve a világ szeme elől.
A XXI. század elején Mongólia az egyetlen olyan ország,amely a mai napig megtartotta ősi hagyományait és kultúráját. Az extrém időjárási körülmények és a földrajzi adottságok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a nomádok az állataik közvetlen közelében élnek.
A mongol nomádokat gyakran nevezik az “öt állat embereinek”, mivel a mindennapi életük öt állattartásához kapcsolódik: ló, teve, marha, birka és kecske.
A mongolok nagyon egyedi módon állnak a természethez, mágikus kötelékük egészen Atlantisz hagyományaira tekint vissza.
Mongólia egyik legnagyobb rejtélye a Góbi-sivatag, mely köré számtalan ősi monda és történet szövődik. A helyi népek úgy tartják, hogy az istenek Atlantisz elsüllyedése után ide vonultak vissza, mert elegük lett az emberiségből.
Egy isteni küldöttekből álló szerzetesi rend, az Egyetemes Szerzet építette ki itt utolsó lakhelyét, mely a mai napig is létezik, de el van rejtve a világ szeme elől. Ez Shamballa, a sziddhák lakhelye.
A Góbi szélén fekszik Baga Gazryn Chuluu, egy sziklás terület, amely 1768 méter magasan emelkedik a sivatag fölé. Ezen a területen egymást érik a különös jelenségek.
Számtalan őskori barlang, barlangrajz és bronzkori, kőből emelt emlékmű található a hegyekben, aminek nagyon különös jelképrendszere van.
Sok szerzetes szentelte életét ezeknek a rajzoknak és szobroknak a tanulmányozásával és megfejtésével,melyet teljes titkolódzás övez körül.
A sivatagban megmagyarázhatatlan természetes és mesterséges képződmények sorakoznak, melynek tanulmányozása a Kínai kormányt is foglalkoztatja. Itt állították fel a kínai 51.-es körzetet is, melyet erősen őriz a katonaság.
A sivatagban létezik egy igen rejtélyes sziklacsoport is, a Tsagaan Suvaraga, ez egy elképesztő sziklaformáció, ami állandóan változtatja a színét.
Ez egy ősi belső tenger maradványa (egyes becslések szerint 40 000 000 éves!!!!), mely egy 200 m magas és 400 m széles, rézsűtös sziklafal.
A tenger kiszáradása után, az agyagos talajból a szél vájta ki a sok színben játszó alakzatokat, melyek mintha nem is a bolygónkon lennének. Ettől a területtől nem messze találhatók a Khongor homokdűnék, melyek Mongólia legnagyobb és legszebb dűnéi.
“Éneklő homok”-nak is nevezik, mivel a rajtuk keresztül fújó szél olyan erős és magas hangot képez, mint egy felszálló sugárhajtású repülő hangja. A dűnék magassága a 800 métert is eléri.
Ha valaki vállalkozik a megmászásukra, lélegzetelállító kép tárul elé: -gyönyörű kilátás nyílik a Góbi-sivatagra, tiszta időben sok-sok kilométerre ellátni. A helyi lakosok azt beszélik, hogy aki kitartóan bámulja a sivatagot, megpillanthatja a Szellemeket, melyek a sivatag felett őrködnek már évezredek óta.
A dűnék között rejtőzik egy kis oázis, melynek vegetációját egy kis patak táplálja, mely a sivatag alól fakad. Ez arra enged következtetni, hogy a sivatag alatt valamiféle nagy geo-zseb helyezkedhet el,ahol bőven van tápanyag és víz.A sivatag szélén helyezkedik még el Bayanzagba, a dinoszauruszok földje, melyet “lángoló szikláknak” is neveznek.
Az elnevezést Roy Chapman Andrews amerikai paleontológus adta a helynek, ugyanis a sziklák a rásütő nap fényében narancssárga színben lüktetnek. A terület azonban nem emiatt a legismertebb,hanem az elsőként itt fellelt dinoszaurusz fészekről és az egyéb, dinoszauruszfosszíliákról.
A leletek 60 millió éven keresztül rejtőztek a földben, míg 1922-ben rájuk leltek.
A Google Earth-ön elérhető képeken nem túl rég téglalapszerű szabályos alakzatokat fedeztek fel a Góbi egész területén, melyek oldalhosszúsága helyenként eléri a másfél kilométert. A belsejüket kitöltő,világító fehér, egymást keresztező vonalak sokasága az űrből jól kivehető.
A kínai kormány ezek felől a dolgok felől teljes hallgatásba burkolódzik, kívülállók pedig nem mehetnek be a területre.
Nézzük, mit mond erről a területről Jan Van Rijckenborgh, korunk egyik nagy spirituális tanítója, aki az Egyetemes Tanból merítette ismereteit, mely az Akasha Krónikára támaszkodik (részlet a Shamballa Szerzete c. könyvéből):
„ – Az Egyetemes Szerzet tevékenysége, amennyiben világunkért és lesüllyedt emberiségünkért fáradozik, a közép-ázsiai Góbi sivatag szívéből indul ki.
Az utóbbi években megbeszélt összes többi fókuszban folytatott szellemi tevékenység kiindulópontja a világnak ebben a szellemi szívében van, a Góbi legmegközelíthetetlenebb területén, és a munkát is onnan vezetik.
Ez vonatkozik az ausztráliai fókuszra, az afrikai nagy piramisra, az Atlaszhegység déli lejtőin lévő Herkules oszlopaira, a himalájai és más műhelyekre, de például a Föld két sarkán lévőkre is.
A Góbi sivatag valójában nem homoksivatag, inkább száraz pusztaság. A mi fogalmaink szerint mérhetetlenül nagy, és megközelíthetetlenebb, mint például a Gran-Chaco Dél-Amerikában.
Nagyon kevés utazó próbált behatolni a Góbi szívébe, mert magányosság és sötét rémület veszi körül. Erről a területről és titkairól alig akad irodalom, mivel a szellemi spekulánsok figyelme földkerekségünk ismertebb területeire irányul.
Ismeretes Marco Polonak egy műve, amelyet a XIII.században írt a börtönben. Kínába utazott a klasszikus tea-úton, mely részben a Góbin vezet át.
Leírja a Góbi szélén élő népek páni félelmét és szent tiszteletét, amit e terület iránt éreznek. Ennek oka az ottani számos kísérteties jelenségben rejlik.
Ezek a kísérteties jelenségek a gnosztikusok számára könnyen megmagyarázhatók.
A bolygói éterek a Góbiban annyira koncentráltak és áttetszők, hogy az anyagi világ kémiai és éteri szférája csaknem észrevétlenül megy át egymásba. Így a tükörszféra tevékenysége közönséges szemmel is tökéletesen megfigyelhető. Ezek a jelenségek teszik a Góbit oly félelmetessé.
Ez a mai napig is biztosította, hogy a Góbi az illetéktelenek számára ismeretlen maradt. Pedig a Góbi a legrégibb egyetemes ismeretekben is mindig szerepelt.
E terület szívét a dialektikus idők kezdete óta Isten Fiai Szent Országának nevezik. Amikor a Biblia és a beavatottak bolygónkkal kapcsolatban “Szentföldről” beszélnek, akkor határozottan nem arról a vidékről van szó, ahol zsidók és arabok leselkednek egymásra nyugat-európai fegyverekkel. Minden metafizikai regeneráló impulzus a világnak ebből a szívéből indult és indul ki sugárszerűen az egész Földre, nyomait mindenütt hátrahagyva.
A nagy piramis zseniális építménye, a manicheusok és albigensek bölcsessége és ereje, és a modern rózsakereszt rendeltetése mind ebből az egyedülálló forrásból magyarázható.
Ebben a szent országban van a Sziddhák rendjének, az Egyetemes Szerzetnek a székhelye.
A Góbi köré sok legenda szövődik, s e titokzatos történetek csaknem feledésbe merült történelmi események töredékein alapulnak. A régi bölcsesség azt meséli, hogy ahol most sós tavak és sivár pusztaságok terülnek el, ott jóval a lemúr kultúra előtt nagy beltenger volt. E tengerszívében, tizenkét szigeten lakott az isteni faj „utolsó maradéka”. Ezek magasztosan szép szigetek voltak.
Isteni lakóikat „Az akarat és jóga fiainak” vagy az „igazi Elohimnak” is nevezik, akik a természet minden titkát ismerik, és birtokában vannak a kimondhatatlan igének, mely nálunk feledésbe merült. Ismerik az eredeti természet titkait, s megőrizték ezeket a ránemesedők számára.
Ez a szigetbirodalom a Góbiban még mindig létezik, mint oázis. Mindenki ismeri, aki tudja a titkos jelszót, az igét, s csakis e jelszó ismerete teszi lehetővé a belépést. Ezzel a Góbi-oázissal lehetetlen közönséges módon kapcsolatot teremteni.
Az egész területet gondosan védik az idegen behatolástól a szárazföldön is és a levegőben is. Csak hét titkos bejárata van, melyeket jelképesen Shamballa hét földalatti folyosójának neveznek.
Az utolsó idők megnyilvánulásai, melyek a nagy változást előzik meg, az embernek teljes mértékben bemutatják az eredeti emberiség igaz életét. Ezzel természetesen együtt jár minden metafizikai spekulálás leleplezése, mind az egyház és a teológia, mind pedig a filozófiaterületén, és kivétel nélkül mindenkit döntés elé állítanak.
Ezért nincsen már messze az az idő, amikor megdöbbenve és tisztelettel, félelemmel és reszketéssel, dühösen vagy hálásan beszélnek majd Shamballa hét útjáról.
A kozmikus forradalom nem csak egy interkozmikus lélegzési folyamatra és az ezzel elháríthatatlanul összefüggő földtani és légköri változásokra vonatkozik, hanem ugyanakkor erős kísérletet is tesznek az emberiség megmentésére.
Az emberiség minden kozmikus forradalom után mélyebbre süllyedt a dialektika anyagában és rögeszméjében. Visszatekintve, véleményünk szerint a lemúr kultúra sokkal több lehetőséget nyújtott és sokkal dicsőbb volt az azt követő atlantiszi korszaknál.
Ugyanezt mondhatjuk az atlantiszi korszakról is, ha a mi árja kultúránkkal hasonlítjuk össze.
A lehetőségek a következő korszakban is sokkal korlátozottabbak lesznek az anyag és a fajtest egyre erősödő besűrűsödése és a szellemi hatósugár betokosodása miatt. A mai emberiség ebben a tekintetben is a legkomolyabb válság előtt áll.
A kényszerítő, rendkívüli fontosság miatt lesznek az eljövendő idők megnyilvánulásai sokkal nagyobbak és terjedelmesebbek, mint valaha. Ennek a megjelenésnek a lehető legtöbb ember újjászületéséhez kell alapul szolgálnia.
Ezért szólal meg elsőként az Egyetemes Szerzet. Újra meg kell ismernünk az elfelejtett és elveszített megszabadító szót.
Amikor minden idők szentírása Istennek erről az Igéjéről beszél, ezen ne valami többé-kevésbé értékes vagy hamisított vagy teljesen eltorzított iratgyűjteményt értsünk, hanem elsősorban a megváltó, új életre keltő Igét, az utat, a módszert, a szent tudományt, mely a Mozdulatlan Birodalom egyetemes életének eléréséhez vezet…”
A tibeti hagyományok is alátámasztják a földrajzi elhelyezkedésről és a tikos tanok elterjedéséről szóló állításokat.
A tibeti hagyomány szerint Buddha, mielőtt eltávozott volna a látszatvilágból, megtanította az északról jött Szucsandra királynak a kálacsakra tantrát, vagyis az idő kerekének doktrínáját. E tan lényege a makrokozmosz és a mikrokozmosz, vagyis a mindenség és az ember egysége.
A kálacsakra értelmében minden külső jelenség és folyamat kapcsolatban áll az ember testével, lelkével és szellemével, ezért ha az ember megváltoztatja önmagát, megváltoztatja a világot is. Szucsandra magával vitte e tanítást ismeretlen közép-ázsiai országába, és ott lejegyzetelte.
Hat papkirály és huszonöt világi király követte őt a trónon, akik hozzá hasonlóan bodhiszattvák megtestesülései voltak.
Ők őrizték a szent könyveket, és tanították a kálacsakrát az arra nemesedetteknek.
Ennek a tannak köszönhetően Shamballa birodalma fokozatosan kiemelkedett az érzékelhető dolgok világából, és a létezésnek egy magasabb síkjára került.
Mircea Eliade szavaival:
“Shamballát nem valamiféle természeti akadály, magas hegyek vagy mély víz rejti el az emberek szeme elől, hanem az a tér, ahová tartozik, s amely minőségileg különbözik a mindennapi környezettől.”
Források:
http://lectorium.hu/teljes_konyvek_az_iskolairodalombol/samballa_szerzete_teljes/sasz01
http://www.ng.hu/Fold/2011/11/rejtely_a_gobi_sivatagban