Egy nagy port kavaró kísérlet során olyan dolgokat mértek a kísérleti alanyok agyában, ami miatt újra kell írni a biológia tankönyveket és az, amit a halálról, elmúlásról tudunk…
Nyolc patkányt elaltattak, majd leállították a szívüket. „Hirtelen az agy összes különböző régiója szinkronizálódott – mondja.
A patkányok agya nagyobb teljesítményt mutatott a különböző frekvenciájú hullámokban, és úgynevezett koherenciát is – az agy különböző részeinek együtt működő elektromos aktivitását.
Amikor összpontosítjuk a figyelmünket, csinálunk valamit, megpróbálunk kitalálni egy szót vagy emlékezni egy arcra, vagyis amikor magas szintű kognitív tevékenységet végzünk, ezek a funkciók felgyorsulnak.
Tehát úgy gondoljuk, az éberséghez, izgatottsághoz hasonló paraméterek vannak jelen a haldokló agyban is.
De amit tapasztalnak a patkányok, az igaz az emberekre is? Hiszen az emberek agya nyilván nagyobb és jóval komplexebb a patkányokénál (legalábbis egyeseké).
Az Imperial College London egyik érdekes kutatása 2018-ban megvilágította, milyen érzés lehet meghalni az embereknek.
A kutatók megpróbáltak felfedezni hasonlóságokat két nagyon különböző jelenség között.
Egyik részről a halálközeli élményeket vizsgálták, vagyis azokat az orvosi szemmel hallucinációknak tekintett tapasztalatokat, amelyet az emberek 20 százaléka él át a klinikai halál állapotában, másik részről a DMT-tripeket (a triptaminok közé tartozó pszichoaktív alkaloid, intenzív hallucinogén, az ayahuasca nevű sámánisztikus főzet fő összetevője – a szerk.).
A kutatók DMT-dózist adtak az alanyoknak, és amikor visszatértek a valóságba, leírták az élményeiket.
A kutatók maguk is meglepődtek a két élmény közös vonásai miatt: mind a DMT, mind a halálközeli élmény magában foglalta az idő és a tér transzcendens élményeit, illetve a másokkal való egység tapasztalatát. A haldoklás élménye tehát nagyon hasonló egy erőteljes hallucinogén kiváltotta triphez.
Dr. Chris Timmermann, az Imperal kutatásának vezető tudósa szerint a vizsgálat legfontosabb tanulsága, hogy nagyhullámú elektromos tevékenység, az úgynevezett gamma hullámok felelősek a halálközeli élményekért.
A félig álmodozó, félig ébrenléti állapot is gyakori a haldokló embereknél. A New York állambeli Buffalo melletti hospice központ kutatói Christopher Kerr vezetésével tanulmányozták a haldokló emberek álmait.
A megkérdezett betegek többségének – 88 százalékának – volt legalább egy álma vagy látomása. És ezek az álmok általában különböztek a szokásos álmoktól. Egyrészt az álmok tisztábbnak, valóságosabbnak tűntek.
„A betegek halál előtti álmai gyakran olyan intenzívek voltak, hogy az álom ébrenlétbe torkollott, a haldoklók pedig gyakran éber valóságként élték meg őket”
– írják a kutatók a Journal of Palliative Medicine című folyóiratban.
A betegek 72 százaléka arról álmodott, hogy újra találkozik olyan emberekkel, akik már meghaltak. Ötvenkilenc százalékuk azt mondta, hogy arról álmodott, hogy készül valahova utazni. 28 százalékuk álmodott élményekről a múltban.
(A betegeket mindennap megkérdezték, így ugyanazok az emberek gyakran több témáról számoltak be.)
A legtöbb beteg számára az álmok megnyugtatóak és pozitívak voltak.
A kutatók szerint az álmok gyakran segítettek csökkenteni a halálfélelmet.
„A halál előtti álmok/víziók domináns tulajdonsága a személyes jelentés érzése volt, amely gyakran érzelmi jelentőséggel bírt a beteg számára” – számolnak be a szakemberek.
Szóval, milyen érzés meghalni?
Amint ezek a tanulmányok rögzítik, a halál nem feltétlenül fájdalmas, sőt néha egészen kellemesnek vagy misztikusnak mondható élmény.
A halálközeli történeteknek és kutatásoknak köszönhetően talán könnyebb szívvel tudjuk folytatni a halál örökké jelenlévő, ám gyakran letagadott árnyékában az életünket.