A Vatikán és az egyház MINDENT elkövetett a múltban, hogy ezeket a dolgokat kitörölje a történelemből, azonban már nem lehet meg nem történtté tenni…
A történelemkönyvek lapjai nem felejtenek…
Az egyik legkényesebb kérdés a Vatikán és az egyház számára az olykor felmerülő, általában nagy köztiszteletben álló papok bűntényei.
Ezek viszont sajnos igen sokszor fordultak elő az utóbbi évtizedekben…
Ezeket a tényeket, konteókat és vádakat viszont a Vatikán megpróbálja eltussolni vagy tudomást sem venni róluk.
Viszont számtalan oknyomozó újságíró így is beszámol a kutatásáról és így az egyház kénytelen nyilatkozni a témában…
A 71 éves Paul Clarke bíboros legalább háromezer pedofil tartalmú anyagot töltött le az internetről a számítógépére.
A dolog kitudódott, és vizsgálják az esetet, bár arra nincs semmilyen bizonyíték, hogy valakihez fizikailag is hozzáért volna Clarke.
A Bajorország egyik katolikus fiúkórusában 231 gyereket molesztáltak az évtizedek alatt a papok, ráadásul bizonyos alkalmakkor még meg is verték őket vagy megvonták őket az élelemtől.
A gyerekek panaszkodtak a pápa testvérének is, George Ratzingernek, aki a kórust irányította, az azonban nem tett semmit az ügy érdekében.
A hivatalos vizsgálatok azonban hamarosan fellebbentették a fátylat és főbűnösként Johann Meiert nevezték ki, aki a kórus bentlakásos iskolájának volt az igazgatója.
Hamarosan Ratzingert is kérdőre vonták és szó szerint azt nyilatkozta, hogy nem gondolta úgy, hogy tennie kellene valamit.
Említsük meg az egyik leghíresebb esetet miszerint Gerald Francis Ridsdale (1934-ben született) ausztrál pap 1993 és 2013 között legalább 50 gyereket molesztált.
A férfi az 1970-es években kezdett el dolgozni az egyik fiúiskolában, amikor lelkész volt.
Már öt évvel később volt, akinek a szülője feljelentést tett, miszerint a fia azt állította, hogy molesztálja Ridsdale. Akkor azonban a fiút kérdőjelezték meg szavahihetőség szempontjából, és a papnak jobban hittek.
Egy évvel később Ridsdale elköltözött egy másik városba –Edenhopeba -, de végül a nyomozók rájöttek arra, hogy már 1955-ben, mindössze 21 évesen bántalmazott már egy fiatal fiút. 1980-ban Melbournbe költözött és az Országos Lelkipásztor Intézetben dolgozott.
A következő években mindig máshová telepedett át, de a panaszok folyamatosan gyűltek rá. 1990-ben már a Sydneyben található Szent János kórházban kezdett el a dolgozni, amikor egy nő jelentette fel és ekkor került végleg bíróság elé.
Az évtizedek alatt elkövetett bűntények mind kiderültek és először 9 hónapnyi börtönre ítélték, majd egy későbbi tárgyalás során 13 évre.
Ridsdale nem tagadta a vádakat, mindet elismerte és legközelebb már csak 2019-ben kerülhet szabadlábra.
Sorolhatnánk még a példákat, de az is tény, hogy a Vatikán és az egyház több százmillió dollárt költ arra, hogy rendezze ezeket az ügyeket. Többször az áldozatoknak is ajánlanak fel pénzt, csak hogy hallgassanak, és ne jelentsék a velük történteket a sajtónak.
Ezt nyomatékosították egy titoktartási papír aláírásával is, amik feltételezhetően a Vatikáni Levéltár szigorúan titkos iratai között landoltak.
Sőt, azzal is vádolta az egyház az embereket, hogy sok ilyen vád hamis és a jelentéseket az anti-katolikusok táplálják a legtöbbször, innentől kezdve pedig az egész szinte csak egy tömeghisztéria.
A Szentszék közben bejelentette, hogy csak ötven évre visszamenőleg mintegy 3000 papot találtak bűnösnek.