Az egyik legszívmelengetőbb történet vált a magyar elefántlábú fiú sorsából. Jóakarók felajánlották a budapesti lakásukat Kanalas Dávidnak és családjának, akiknek csak a rezsit kell fizetni.
Jóakarók felajánlották a budapesti lakásukat Kanalas Dávidnak és családjának, akiknek csak a rezsit kell fizetni.
A 20 éves fiú abban bízik, hogy a kezeléseknek köszönhetően év végére vékonyabbak és könnyebbek lesznek a lábai.
Huszadik születésnapján írtam Kanalas Dávidról. Az elvileg különleges nap nem sikerült a legjobban.
A családjához ragaszkodó fiú még a szüleit és testvéreit sem láthatta, csak Pesten élő nővérét. Kórházban volt, amit senki nem kedvel. Ő sem, de hiszi, hogy ez az út most élhetőbb élet felé vezeti.
A tiszakarádi Dávid a budapesti költözéstől reméli, javítanak annyit az állapotán, hogy végre úgy élhet, ahogy egy vele egykorú.
Arra vár, hogy dolgozhasson, rendesen öltözhessen, ne bámulják meg mindenhol, diszkóba járhasson a barátaival és lehessen barátnője.
Szép születésnapi ajándékon gondolkodtunk nővérével, Szandival és Brigivel, a pártfogójával, aki megszerezte neki az első támogatásokat.
Végül egy tortával ünnepelt Dávid. A legjobb ajándék, a lakás nem jött össze időben.
Még a korábbi cikkem előtt feltettem egy segítségkérő posztot a Facebookra, amiben kerestünk egy fővárosi otthont Dávidnak, hogy eljárhasson a hónapokig tartó ingyenes terápiára.
Évekkel ezelőtt az afrikai önkéntes munkám után úgy érkeztem haza, hogy semmim nem volt. Sem lakásom, sem pénzem, sem munkám.
A saját bőrömön tapasztalhattam meg, milyen talpra állni a nulláról. Tudtam, hogy nem kérhetek kölcsön, mert nem tudom, mikor adom vissza. Ha sikerül is munkába állnom, maximum annyi pénzem lesz, amennyiből élhetek, félretenni nagyon sok idő kell.
Két évig éltem egy lakásban ingyen, egy barátom barátjánál. Életem legnagyobb ajandéka volt.
Elképzelni sem tudom, hol lennék most egy ilyen önzetlen segítség nélkül. Engem akkor is nyomasztott, hogy nem tudtam fizetni.
A barátaim azt mondták, ne ezen gondolkodjak, igyekezzek segíteni, másoknak, máshogyan. És a kör körbeér. Igyekszem azóta is és most nagyon örülök, hogy a felhívásomra jelentkezett valaki. Én tudom, hogy ilyen segítseget kapni egy álom.
Akkor is nehéz elhinni, amikor benne vagyunk.
Dávid még a kórházban volt, épp meglátogattam, amikor
kaptam egy üzenetet, hogy jóakarók felajánlanák egy budapesti lakásukat neki. A fiú majd kiugrott a bőréből a hír hallatán,
de kértem, még higgadtan kezelje ezt, mert nem ismerjük a részleteket, nem egyeztettünk. Ez nem egy kölcsönlabda, elő kellett készíteni mindent, hogy mindkét félnek megfelelő legyen a lakás kölcsönbeadása.
Három hét kórházi kezelés után Dávidnak haza kellett mennie. Úgy ítélték meg, hogy valamelyest javult a fiú állapota.
Ő úgy látja, a lábai ugyanakkorák, mint amikor bement. Elvileg hétfőn akarták hazaengedni, de hirtelen szombaton elküldték, így az orvosával sem tudott beszélni, akit nagyon megkedvelt és azt remélte, később is kezelhetné.
A kórházban ugyan hallottak arról, hogy a Nyiroködéma Központ magánrendelőjében tervezik a kezelését, talán azért engedték el.
Otthon örült, hogy az imádott kishúgával lehet, de amikor kérdeztem, mit csinál, pihen-e eleget, az volt a keserű válasz: igen, mint mindig. Nagyon nem szereti, hogy ez az élete, hogy pihennie kell, szerinte ez ciki.
Nagy volt az öröm, ez egy nagy születésnapi ajándék idegenektől, akik csak szeretnék, hogy Dávid megszabaduljon ólomlábaitól.
Egyedül nagy lenne az új otthona, de a sikerhez szükség van arra, hogy szülei is Budapesten legyenek, ahol tudnak dolgozni. Velük pedig a 10 hónapos és a 14 éves húgának is menniük kell.
Így öten kell osztozniuk az 50 négyzetméteres lakáson. Azt mondják, ez nem gond. Most egy cél van, hogy Dávid állapota javuljon.
Csütörtökön megkapták a kulcsot, elvileg április közepéig maradhatnak, de nem kizárt, hogy tudnak egy kicsit hosszabbítani. Az apa átfesti a falakat, édesanyja kitakarít, és költözhetnek.
Hűtőt, mosógépet és ágyat is kell még szerezniük. Szívesen fogadnak nem használt, de még működő darabot. Szeretnének végleg felköltözni a fővárosba, az az álmuk, hogy egy elhagyott kis házat felújítanának.
Nagy változást remél Dávid
A várt ingyenes kezelések akkor kezdődnek, amikor Dávid be tud járni naponta a fővárosi rendelőbe. A Nyiroködéma Központban nem ismeretlen a húszéves fiú problémája.
„Nem Dávid az első ilyen betegem, láttunk már ennél rosszabbat is. Az ő lába szemmel láthatóan nagyon csúnya, de nekünk szakmai szemmel nem annyira. Egy jó kihívás lesz, ebből egy jó lábat csinálni
mondta Marton Tímea, a terapeuta.
Elmondta, hogy a nyiroködéma egy gyógyíthatatlan betegség, de kezeléssel javítható, és a megfelelő életmóddal kordában tartható a betegek állapota. Nem könnyű, de megtanulható együtt élni vele, mint egy cukorbetegnek a diétával és az inzulin injekcióval – fogalmazott.
Szerinte a vízhajtó nem megoldás erre a bajra, mert bár ki lehet némi vizet nyomni a lábból, de a nyirok az nem víz, hanem fehérje és salakanyag tartalmú folyadék. Sűrűbb is, és a vízhajtó nem hat rá.
Az mondja olyan, mintha a vizet az olajjal hasonlítanánk.
Marton Tímea szerint 3-4 hónapos kezeléssel már jelentősen csökkenhet a láb körfogata. Ez idő alatt Dávidnak is meg kell tanulnia, hogyan kell fáslizni, neki kell majd csinálnia egyedül.
A Hennekam-szindróma egy öröklött betegség. Dávid 14 éves húgának is dagadnak a lábai. A Nyiroködéma Központban megvizsgálják majd a kislányt is.
Dávid mosolyogva mondja, hogy a terapeuta azt ígérte, gatyába rázza őt. Nagyon hiszi, hogy év végére vékonyabbak és könnyebbek lesznek a lábai. E teher nélkül lenne végre munkája és talán barátnője is.
Forrás: Szeretlekmagyarország