“Én hálás vagyok a sorsnak, hogy nem a kényszer üldöz el itthonról, hogy nem kórházi ápolónőként vagy pedagógusként élünk röhejes jövedelemből.”
A köztársaságielnök-jelölt blogjából a 444 idézett részleteket, a politikusnő akkoriban úgy vélte, nem fog olyan magas pozícióba kerülni, hogy szavai megütközést kelthessenek.
Blogjában a háromgyerekes édesanya akkor így írt:
„Általánosságban tényleg könnyebb az élet Németországban. (…) Szerintem lehet nagyon boldog az ember Magyarországon, lehet kevésbé szigorú a piacgazdaságot, a demokráciát még csak két évtizede gyakorló emberekkel (egyben önmagával) szemben, élhet itt is őszinte és fontos értékek mentén.
Én hálás vagyok a sorsnak, hogy nem a kényszer üldöz el itthonról, hogy nem kórházi ápolónőként vagy pedagógusként élünk röhejes jövedelemből.”
De ír Novák az ottani óvodai helyzetről is, ezen a ponton nem győzi hangsúlyozni a pedagógusok pozitív hozzáállását:
„Még nem sikerült úgy belépnem a csoportszobába, hogy az óvónő éppen ne játszott, rajzolt, zenélt vagy beszélgetett volna a gyerekekkel, nem láttam őket még sem cigarettázni, sem kávézgatni, sem unottan, fásultan, megtört arccal ücsörögni egy íróasztalnál.”
Az azóta már csak nyomokban fellelhető, a maga idejében meglehetősen olvasott és népszerű blogban betekintést enged a politikusnő a férje munkahelye által teremtett kiváló légkörbe is.
Mint írja:
„István korlátozás nélkül fogyaszthat a főosztály konyhájában található teából, kávéból, ásványvízből és üdítőkből”, illetve „a büfében svédasztalról reggelizhet, és a közeli Japán Torony lélegzetelállító panorámát nyújtó 25. emeleti éttermében jelentős kedvezménnyel vásárolhat az ínycsiklandó tengeri herkentyűkből, friss zöldségekből, gyümölcsökből”
Egy pontot Novák azért a háromgyerekes lét nehézségeiről beszél, mikor 180 négyzetméteres lakásuk kitakarításáról beszél, és arról, hogy a gyerekek hosszabb betegsége után mennyire tud hiányozni neki az óvoda:
„Már számolom a perceket holnap reggelig, amikor végre néhány órára egyre redukálódik az itthon lévő gyerekek száma […] kezdem unni a legózást, az Annapeti-mesélést, a közös főzést, takarítást, hólapátolást”.
A 444 által most közölt blogrészlet plusz érdekessége, hogy a decemberben köztársasági elnökké jelölt Novák így ír:
„Nem vagyok – és várhatóan nem is leszek – olyan pozícióban, hogy botrányra éhes újságírók virtuális életem szennyesében kutatva rám vagy családomra nézve terhelő félmondatokat emeljenek ki a Schmitten-blogból…”
Mit gondoltok?
Ez tipikusan a bort iszik, vizet prédikál esete…