Solkan sopokféleképpemn értelmezik a túlvilág létezését.
Különösen az úgynevezett halálközeli élményeket.
Ezeket ugyabnis sokan a mai napig úgy vélik, hogy egyfajta bizonyítékai annak, hogy van valami a halálunk után.
Hogy a lélek nem vész el, és túléli a fizikai és biológiai értelemben vett testünk halálát.
Christof Koch, a seattle-i Allen Agykutató Intézet idegtudós elnöke kizárólag a biológiai folyamatra volt kíváncsi – ő vezeti az intézet Mindscope programját is, amely az emberi agy teljes feltérképezését tűzte ki célul.
A Scientific American című lapban megjelent írásában Koch a korábbi kutatások során gyűjtött beszámolók elemzésével igyekszik elmagyarázni, milyen biológiai folyamatok miatt alakulhatnak ki ezek az élmények, amelyek között sok egymáshoz hasonlót találni.
Igaz, a kutató szerint a halálközeli élményekről alkotott kulturális kép valószínűleg önmagában is alakítja az ilyen élményeket, tehát ha azt látod egy filmben, hogy ilyenkor egy alagútban futnak a fény felé, akkor nagyobb valószínűséggel látod ezt te is, ha halálközeli élményt élsz át.
-írja a Qubit.hu.
Ennek ellenére nem minden kérdésre tudott válaszolni, sőt, felmerültek dolgok, amik mindent a feje tetejére állíthatnak a jelenséggel kapcsolatban.
A halál beálltakor az agy oxigénellátása megszűnik, elkezd összeomlani.
Rövidesen kisimul az EEG görbe, ami az agyi aktivitást méri.
Az elem azonban még legbelül működőképes egy nagyon rövid ideig…
Egy utolsó aktivitást fejt ki, szerint EZEK azok a bizonyos halálközeli élmények.
EZ az utolsó kvázi üzenet pedig gyakran azt a fényt az alagút végén verziót tartalmazza, ami belénk van úgymond kódolva, kulturális, társadalmi szinten.
Ha igaza van, akkor a halál utáni élet kérdéses, mert az agyunk utolsó erőlködése kelti ezeket a képeket.
Azonban – és itt jön az érdekes rész – más kutatások mérték már az agyi aktivitást haldokló betegeknél.
Megfihgyelték, hogy azok, akiket vissza tudtak hozni az életbe, és fel is épültek, az EMLÉKEKHEZ fűződő agyi központ volt aktív a mesélés során.
Amikor pedig visszahozták őket a halálból, az agy “tapasztalatokat mozgató” központja volt aktív, mintha ténylegesen megéltek volna valamit “odaát”.
Ráadásul az is továbbra is rejtélyes, hogy az elme miért dönt úgy, hogy az agyi funkciók hirtelen romlását boldog, pozitív érzésekké fordítja…