A tudósok szerint ez akár a túlvilág egyfajta biológiai lenyomata is lehet.
A halálközeli élményeket a szkeptikusok hallucinációknak tartják, a túlvilági életben hívők pedig a folytatás bizonyítékának.
Az agyhullámok halál idején történő megváltozása nem új felfedezés. Már tíz éve annak, hogy Jimo Borjigin, a Michigani Egyetem orvosi karának kutatója és kollégái kimutatták a patkányok agyában megjelenő elektromos aktivitáshullámokat, amikor elpusztultak.
Feltételezték, hogy ez más emlősökre, például az emberre is jellemző lehet, de bizonyítékok nem álltak rendelkezésre.
Illetve tavaly a Louisville-i Egyetem kutatói rendkívül részletesen rögzítették egy haldokló ember agyhullámait, és az eredményekből már bizonyos következtetéseket levonhattak a halálközeli élményekről.
Borjigin és társai arra gondoltak, hogy az agyi aktivitás rövid fellángolásai, amelyeket intenzitása meghaladta az állatok ébrenléti állapotának szintjét, a halálközeli élmények biológiai villanásai lehetnek, amelyekről sok szívmegállást túlélő számolt be
– jegyzi meg a Science Alert.
„Ezek az eredmények arra ösztönöztek bennünket, hogy megvizsgáljuk a haldokló betegek agyának neurális aktivitását lélegeztetőgépek leállítása előtt és után”
– írják a kutatók a PNAS folyóiratban megjelent új tanulmányukban.
Egyes kritikus állapotban lévő, intenzív osztályokon fekvő emberek fejére azonban elektródákat helyeznek, hogy az elektroenkefalográfiának (EEG) nevezett technikával megfigyeljék az agyhullámaikat, ha az orvosok úgy gondolják, hogy fennáll az epilepsziás rohamok kockázata.
Az agyhullámok akkor láthatók az EEG-n, amikor nagyszámú agysejt szinkronizált ciklusokban együtt tüzel (elektromos jelet bocsát ki). Ezek a hullámok különböző frekvenciákon jelentkezhetnek. Korábbi munkák azt sugallják, hogy a gyorsabb frekvenciák, az úgynevezett gammaagyhullámok a tudatosság, a magasabb szintű gondolkodási folyamatok és az emlékezet előhívásának jellemzői.
Ez különösen igaz, ha a fej mindkét oldalán lévő két területen, az úgynevezett temporo-parieto-occipitális (TPO) csomópontokban fordulnak elő.
A vizsgálatban részt vevő négy ember közül kettőnél a TPO-összeköttetésekben gammaagyhullámok hullámzását mutatták ki, amikor a létfenntartó készüléket leállították.
Ez az agyhullám-emelkedés néhány percig tartott, és időnként nagyon intenzív volt. Sőt, Borjigin szerint „őrülten magas” volt.
Nem lehet tudni, hogy ezeknek az embereknek voltak-e látomásaik, miközben haldokoltak. „Ha életben maradtak volna, ez a két beteg talán tudott volna valamilyen történetet mesélni”
– mondta a kutató.
. A tudósok közel jártak hozzá, hogy megértsék, mi történik, de valójában senki sem biztos benne.
„Bár a hátsó forró zóna kifejezett aktivációja a haldokló agyban a megemelkedett tudatos feldolgozásra utal ezeknél a betegeknél, de nem bizonyítja azt” – jegyezték meg a kutatók a Science Alert szerint.