Ki mit gondol? Tényleg ekkora a baj?
A 2026-os választások közeledtével egyre többekben merül fel a kérdés: vajon valóban megtartják-e azokat?
A Fidesz kormányzása alatt az elmúlt másfél évtizedben olyan intézményi háló épült ki, amely a demokratikus kereteket formailag meghagyva, de tartalmilag kiüresítve biztosítja a hatalom megtartását.
Mindez azonban nem garancia arra, hogy a rendszer urai kockáztatni fognak egy olyan voksolást, ahol a népharag, a gazdasági válság és az ellenzéki erjedés fenyegető kombinációt alkot.
Lássunk néhány lehetséges, de egyáltalán nem irreális forgatókönyvet, amelyek segítségével a hatalom akár teljesen elkerülheti a demokratikus megmérettetést.
Vészhelyzet, a jogállam trükkös fojtogatása
A koronavírus-járvány alatt megtapasztalhattuk, milyen kényelmes eszköz a „veszélyhelyzet” a kormány számára. Rendeleti kormányzás, parlamenti kontroll nélkül, látszólag a lakosság védelmében, valójában a hatalom totális koncentrációjáért.
2026-ra már szinte rutinszerűen lehet majd újabb vészhelyzetet bevezetni – legyen az egy „új vírusvariáns”, egy energetikai válság vagy épp egy mesterségesen gerjesztett migrációs krízis.
A recept egyszerű: ha rendkívüli helyzet van, nincs választás, hiszen „most a nemzet biztonsága a tét”.
Háború a szomszédban és határon innen
Az orosz-ukrán háború elhúzódása kiváló ürügy lehet a demokrácia felfüggesztésére. Elég egyetlen, katonailag jelentéktelen incidens a magyar határ közelében – egy eltévedt drón, egy „provokációként értelmezett” lövés –, és máris kész a narratíva:
Magyarország hadviselő féllé vált, a nemzeti egység parancsa felülír minden pártpolitikai huzakodást.
A „háborús időkben nincs helye kampánynak” típusú üzeneteket naponta mantrázná a propagandamédia, miközben az ellenzék bármilyen tiltakozása automatikusan hazaárulásnak minősülne.
Magyar Péter: hős vagy bűnöző?
A 2024-es EP-választás után robbanásszerűen megnőtt Magyar Péter politikai jelentősége sokak számára komoly fenyegetést jelenthet a NER-ben.
Egy új, hitelesnek tűnő szereplő, aki belülről ismeri a rendszert, ráadásul képes megszólítani apatikus szavazókat is. A karaktergyilkosságok futószalagon zajlanak, de mi van, ha ez sem elég?
Elképzelhető, hogy koholt vádak – korrupció, zaklatás, államtitok megsértése – alapján őrizetbe veszik, házi őrizetbe kényszerítik vagy akár börtönbe zárják.
Mindezt természetesen „a törvények teljes betartásával”, miközben a propaganda harsogja: „senki sem áll a törvények felett, még Magyar Péter sem”.
Egy ilyen lépés elég lenne ahhoz, hogy az ellenzék vezér nélkül, megosztva, bénultan vágjon neki a kampánynak – ha egyáltalán lesz kampány.
Adminisztratív káosz és „technikai akadályok”
Nem is kell mindig a sarkos, diktatórikus megoldás. A választások elhalasztása vagy megakadályozása történhet elegánsabb, „technikai” eszközökkel is. Például bevezethetnek új választási eljárásokat – biometrikus azonosítás, digitális szavazás –, amelyek bevezetéséhez „nincs még meg a megfelelő infrastruktúra”.
Elég néhány IT-s botrány, egy „hackertámadás” gyanúja, és máris „a választások tisztasága forog kockán”.
A kormányzat ez esetben nem elhalasztja, hanem „megóvja” a választást – saját magától.
Ha nem lépsz, lépnek helyetted
A fenti forgatókönyvek egyike sem sci-fi. Mindegyiknek vannak valóságos előképei – ha nem is hazánkban, akkor máshol. Az illiberális hatalomgyakorlás lényege éppen az, hogy nem tankokkal jön, hanem paragrafusokkal, nem erőszakkal, hanem „szükségszerűséggel” érvel.
A választások eltörléséhez nem kell páncélos az utcákra – elég egy jól megírt Kormányrendelet. Hogy lesz-e választás 2026-ban? Talán. De hogy garantált-e? Egyáltalán nem. És ez már önmagában is a demokrácia agóniájának jele.