Az európai migrációs válság már régóta nem csupán humanitárius kérdés. Egyre több elemzés mutat rá arra, hogy a nagymértékű, főként arab és iszlám hátterű migráció nemcsak a társadalmi kohéziót, hanem a kontinens politikai jövőjét és demokratikus berendezkedését is fenyegeti.
A kritikus hangok szerint a bevándorlás kezelésének kudarca és a politikai elit válasza egy olyan irányba tereli Európát, ahol a liberális demokrácia eszméi helyébe egyfajta „új diktatúra” léphet.
A társadalmi feszültségek éleződése
A tömeges bevándorlás egyik leglátványosabb következménye a párhuzamos társadalmak kialakulása. Az integrációs kudarcok nyomán, különösen a nagyvárosok peremkerületeiben, olyan gettoszerű közösségek jönnek létre, amelyek kulturálisan és szociálisan is elkülönülnek a befogadó nemzettől.
Ez a jelenség nemcsak a bűnözési statisztikák romlásához vezet, hanem a kölcsönös bizalmatlanság és a kulturális identitások közötti áthidalhatatlan szakadékok kialakulásához is hozzájárul.
Az iszlám kultúra egyes, Európában idegen elemeinek – például a nők helyzetéhez vagy a jogrendszerhez való viszonyulásnak – megjelenése a nyugati társadalmak alapvető értékeivel kerül konfliktusba, ami destabilizáló hatású.
A demokrácia „védelme” mint fenyegetés
A migráció kritikusai szerint a kialakult helyzet kezelésére adott politikai válaszok sok esetben maguk is a demokratikus normák gyengüléséhez vezetnek.
A politikai korrektség és a gyűlöletbeszéd elleni fellépés nevében gyakran korlátozzák a szabad véleménynyilvánítást és a migráció kritikus elemzését.
A bevándorláspolitikát ellenző hangok marginalizálása, a “szélsőségesnek” bélyegzés, és a sajtószabadság bizonyos korlátozásai felvetik annak gyanúját, hogy a politikai elit egy autoriter jellegű „védelem” mögé bújva próbálja megakadályozni a társadalmi vita kibontakozását és a saját hibáinak elszámoltatását.
Ez egy időzített bomba
Az európai vezetés láthatóan képtelen vagy nem hajlandó hatékonyan fellépni a migrációs hullám és annak következményei ellen. Ez a tehetetlenség az elemzők szerint nemcsak a politikai bizalom erózióját okozza, hanem táptalajt ad a populista, szélsőséges mozgalmak megerősödésének.
A politikai hatalom centralizációja, a kritikát elfojtó intézkedések, valamint a jogállamisági normák kikerülése egy olyan „puha diktatúra” kialakulását készíti elő, ahol a formai demokrácia megmarad, de a valós hatalom egy szűk elit kezében összpontosul, elszigetelve a polgárok akaratától.
Ezt a folyamatot tovább erősíti az a tény, hogy a migránsok egy része, mint új szavazóbázis, hosszú távon befolyásolhatja az erőviszonyokat, garantálva ezzel a jelenlegi politikai irányzatok hatalomban maradását.
20 millió arab indulhat meg Európa felé
Az arab-iszlám migráció Európára gyakorolt hatása tehát túlmutat a szociális és biztonsági kérdéseken. A kritikus vélemények szerint a folyamat nemcsak a kontinens kulturális arculatát változtatja meg, hanem politikai rendszereit is alapjaiban rengeti meg, a demokráciát diktatórikus elemekkel felváltó új berendezkedés felé sodorva.
A kérdés az, vajon képes-e még az európai társadalom és a politikai vezetés megfordítani ezt a kedvezőtlen irányt a szabad vita és a demokratikus elszámoltathatóság helyreállításával.
Végső soron hatalmas veszélyben lehet Európa.
Ha ugyanis megindul az arab világ vándorlása felénk, akkor nem lesz az a kerítés vagy határ ami visszatartsa majd őket.
Ha pedig bejutnak, akkor alapjaiban fog átalakulni vagy rosszabb esetben megszűnni az európia keresztény kultúra.