A NASA m ár elkezdte zörgetni azt a bizonyos harasztot. Jöhet a Nagy Felfedés, és a földönkívüli élet létezésének bejelentése?
A szakértők szerint a Földön kívüli élet első példáit már az elkövetkező évtizedekben megtalálhatjuk.
Ezek a létformák nagy valószínűséggel a Naprendszer idegen égitestein fognak előkerülni, de ne számítsunk igazán bonyolult organizmusokra.
„Vajon van-e élet a Földön kívül?” – tette fel az idők során annyi tudós és laikus a kérdést.
Egyes szakértők napjainkban úgy gondolják, hogy az elkövetkező évtizedekben, már a mi életünkben igenlő választ kaphatunk, igaz, nem fejlett, távoli civilizációk, hanem viszonylag közeli, naprendszerbeli objektumokon élő mikroorganizmusok képében.
A Nap körül ugyanis több olyan égitest is kering a bolygónkon kívül, amelyeken adottak lehetnek vagy voltak a körülmények az élet számára.
Ezek közül alighanem a Mars a legismertebb.
Az utóbbi években epdig számso bizonyíték azt mutatja, hogy nem csak a múltban de a jelenben is lehet rajta élet, akár csak mikrobiológiia szintű is.
De felszín alatti összetettebb életformák sem kizártak.
Nem kizárható, hogy bizonyos rejtett és védett helyeken valamilyen létformák is életben maradtak.
Néhány kutató elképzelhetőnek tartja, hogy a marsi atmoszférában kimutatott szezonális metánszint-ingadozás épp ezeknek a primitív élőlényeknek tudható be
– mindez természetesen csak feltételezés, a gáz nem csak biológiai folyamatok hatására jöhet létre.
A NASA szerint akadnak a bolygónál sokkal jobb célpontok is: a Szaturnusz két, illetve a Jupiter egyik holdja. Sok asztrobiológus nagy izgalommal várja, hogy mikor indulnak majd esetleges leszállóegységek ezekre a világokra.
A Titan a Szaturnusz legnagyobb kísérője, amely egyben az egyetlen sűrű légkörrel rendelkező hold a Naprendszerben.
Atmoszférájában összetett szerves molekulák találhatók, az év pedig változatos, vannak csapadékosabb és szárazabb időszakai. Az objektum felszínét különféle tájak díszítik: dűnék, sivatagok, hegyek, folyók és tavak.
A Titanhoz hasonlóan a Szaturnusz hatodik legnagyobb holdja, az Enceladus is ígéretes.
A jéggel borított égitesten olyan gejzírek találhatók, melyek vizet bocsátanak ki magukból. Az adatok alapján ezen objektum felszíne alatt is egy óriási óceán bujkál.
Az Enceladusból távozó vízben szerves vegyületeket, illetve olyan anyagokat is kimutattak, amelyek akkor alakulhatnak ki, amikor a sós víz interakcióba lép a forró, köves óceánfenékkel.
Úgy tűnik, a hold geológiailag aktív, aminek hátterében a gravitációs erők melegítő hatása, esetleg valamilyen belső radioaktív folyamat áll.
A fentiek együtt úgynevezett hidrotermális kürtők jelenlétére utalnak, az ilyen formációk körül a földi óceánokban meglehetősen komplex ökoszisztémák alakultak ki.
Sokak szerint egyébként a NASA már régebb óta komolyabb bizonyítékokkal rendelkezik akár fejlett életformák, civilizációk létezésére a Naprendszeren belül.
Amiről pedig valójában szó van, az egy lassú információ szivárogtatás.
Az igazság apránként való csepegtetése, az emberiség, a közvélemény felkészítése gigászi bejelentésekre.
Ha tényleg így lesz, az hamarosan kiderül…!