Egy megdöbbentő elmélet azt állítja, hogy amit maguk körül látunk, az égbolt és a csillagok csak egy illúzió, amivel elrejtik előlünk a sötét igazságot.
Az emberiséget évezredek óta “altatják”!
Egy 30 ezer éves börtönbüntetést tölt fajunk egy elzárt világban.
Ezért nem találtunk még rá másokra a kozmoszban, mert valójában semmilyen jelünk nem képes elhagyni a Naprendszert, és amit korlátozottan látunk is a világűrből, az sem a teljes valóság
– állítják egyesek.
A népszerű elmélet azt mondja, hogy a Föld egy börtönbolygó, ahová olyan civilizációkat küldenek “pihenni”, amelyek megszegték a galaktikus törvényeket, vagy szembe fordultak önmagukkal és a természettel.
A börtönbolygó, vagy kozmikus bölcsőde, rezervátum…stb. elméletében lehet ráció: egyes civilizációk más civilizációkat teremthetnek egy adott fejlettségi szinten.
Genetikai úton, vagy a “semmiből”, az élet építőköveit felhasználva.
Figyelhetik őket, ún. szimulációkat futtathatnak le, melyek több milliárd éven át tartanak.
Közben pedig tanulmányozzák az egyes fajok viselkedését, tökéletesítenek.
Ha ez valóban így van, az sem kizárt, hogy a múltban már többször kipusztult az emberi civilizáció, de mindig újraindították.
Egyes konteók felvetik azt is, hogy az emberiség eredendően nem a Földről, hanem mondjuk a Marsról származhat, lásd a marsi piramisokat és egyéb tereptárgyakat…
Ha ez így van, akkor valójában mi voltunk azok, kik tönkretették a Marsot, és kis híján kipusztítottuk magunkat.
A Földre száműzettünk a csillagközi isteneink által, ahol 30 ezer évet kell “eltöltenünk”, míg ismét szintet tud lépni a civilizációnk.