Döbbenetes felvételek kerültek elő!
1984-ben a Voyager-2 elrepült a Szaturnusz mellett, és megdöbbentő fényképeket készített a gázóriásról olyan felbontásban,
amelyet még soha nem láttunk.
Amellett, hogy a bolygó gyűrűinek hullámzásait észlelte – ami egy akkor még fel nem fedezett
terelőhold eredménye – a szonda furcsa, sötét “küllőkről” készített képeket a Szaturnusz gyűrűiben.
Ezeket a jellemzőket azóta a Cassini is rögzítette, és a NASA Hubble űrteleszkópja többször is lefényképezte a Hubble Outer Planets Atmospheres Legacy (OPAL) programjának részeként, hogy figyelemmel kísérje a Naprendszer gázóriásainak időjárását.
A sötét küllők nem folytonosak a gyűrűk jellemzői, hanem ott maradnak két vagy három forgáson keresztül a Szaturnusz körül.
Bár kicsinek tűnnek, szélességük és hosszúságuk nagyobb lehet, mint a Föld átmérője.
A gyűrűk Hubble általi megfigyelése során kiderült, hogy a küllők
gyakorisága a Szaturnusz hosszú évszakaival változik, gyakrabban jelenik meg a szaturnuszi nyár során.
Azonnal felmerült az ufó szakértők körében, hogy itt többről van szó sötét foltoknál.
Egyesek egészen odáig mentek, hogy azt állították, hogy idegen tanyázhatnak ezekben a gyűrűkben.
Az elmélet szerint földönkívüli űrflotta várakozik a Szaturnusz gyűrűiben arra, hogy lerohanják a Földünket.
Más verziók szerint egy földönkívüli civilizáció bázisa van jelen a gyűrűkben és ezek okozzák a furcsa árnyékokat, sötét foltokat.
Egy számunkra még ismeretlen idegen faj próbál hamarosan kapcsolatot létesíteni velünk a Szaturnusz felől – állítják.
Azonban ezeknek az összeesküvés elméleteknek egyelőre semmi alapját és bizonyítékát nem tudta senki megerősíteni, sem cáfolni.
Vannak más elméletek is.
“A vezető elmélet az, hogy a küllők a Szaturnusz erős mágneses mezejéhez kötődnek, valamiféle szoláris kölcsönhatással a mágneses mezővel,
amely a küllőket létrehozza,” – magyarázta Simon.
Erre azonban ugyanúgy kevés a konkrét bizonyíték, mint bármilyen más elméletre.